Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)

Tanulmányok - Mészöly Gedeon: A -nyi képző eredete 298

A -nyi KÉPZŐ EREDETE. 309 határozóink: «elment egy kőhajítás-ig», «rakták a falat egy öl-ig», "kicsapott a láng három arasz-ig», Alig vagyon négy-, v en m élyfö Idic az hossza Helt. Krón. 6. MHat. 1 : 344. Régi lativusi -é ragunkkal: el tauozeek eegh haytafne földe tolok Winkl.-k. 155. (vö. mezzé földe el budoftanak Bod-k. 12.; The yo lelked el vezeerl engemeth az ygaz feldee Kulcs.-k. 357—8.). Eredetileg lativusi értékű -ént, -int ragunkkal: Had menyunc ez okaert harmadnapi iar o fold ént a pusztába Helt. Bibi. 1 : Cc4. NySz.; Valaki thigedet egg mill-foldint való vtra kiszeryt Sylv. UT. 8. uo. Ezekből kitűnik, hogy nyelvünk — mint egyébként más nyelvek is — irányhatározókat alkalmaz mértékhatározókul. Irányragokkal alkot mértékhatározókat; most leginkább a -ra, -re raggal, régebben a régibb ragokkal is. Sőt volt idő, mikor csakis azokkal. Tudjuk ugyanis, hogy a -ra, -re rag nyelvünk külön életében, annak már a történeti korában vált raggá, s még 1055-diki oklevélben (1. -ra OklSz.) reá névutóul szerepel. Azelőtt tehát kétségkívül más régibb rag töltötte be a -ra, -re helyét, többek közt mértékhatározó functióját is. Ha tehát mi egy régi nyelvemlékben találunk kőhagyejtás-né mértékhatározót, melynek értéke kőhajíii48?ra, akkor világos, hogy a kőhagyéjtás szótő után az a -né végzet a -ra, -re rag functióját végző rag, tehát lativusi rag, vagyis az az elavult lativusi -né ragunk, melyről kimutattuk, hogy meg kellett lennie régi nyelvünkben. Ezzel tehát ki van mutatva az, hogy a -né <^-ni>-nyi mértékképző a -né<^-ni>-nyi irányragból lett. Erre az eredményre magának nyelvünknek adatai rávezet^ tek. Most még nagyobb világosság okáért forduljunk a rokon nyelvekhez is. A mi -ni ragunk megfelelője megvan a két legközelebbi rokon nyelvben, a vogulban és az osztjákban (SZINYNYEI, NyH.4

129., Finnisch-ugr. Sprachwiss. 77.). Mindegyikben eleven rag, többféle alkalmazásban: vog. nerid «nőhöz» (tő: ne), flitná «vízbe» (fiit), ampnd «kutyának" (ámp), sdmnd «szem eló» (sám); osztj. mouna «földre» (mou), semna, «szem elé» (sem), anvna «kutyának» (ámp) stb. Vannak e raggal a vogulban oly határozók is, melyekben ez a rag «valamely útnak, távolságnak a mértékét mutatja»: jq,meí lou talné il-álmejus «a szérűágy tíz ölnyire emelődött odébb»; %qtpa tojántém patil-/alana tal-p alitné [patenté'it] «valaki hótalppal járván, lépésének közei egy ölnyi távolságra esnek [egymástól]»; akw' aula tal-militné man ujttunkwá «egy végét ölnyi mélységre kell bocsátani a földbe» (BEKÉ, Vogul Hat. 28.); vit kit tul'd-nak p alitné centes «a víz két ú j j -1 z ü 1 e t n y i r é áradt» (MUNKÁCSI, Vog. Nyelvjár. Névrag. 8.). íme ezekben a mondatokban a Bécsi-k. és a Münch.-k. -né ragos határozóival, azonos értékű s azoknak a ragjával azonos ragu mértékhatáro-.