Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)

Tanulmányok - Mészöly Gedeon: A -nyi képző eredete 298

306 MÉSZÖLY GEDEON. zönséges az n>ny hangváltozás; így lett a -ni alakból -nyi. Ez az alakja az irányragnak a palóczoknál (1. TMNy. iá. h.): «papnyi megyek» = «a paphoz v. papokhoz megyek» (ugyanott az intinitivus -ni képzőjéből is -nyi lett) Ugyancsak -nyi az alakja — tudjuk — a mértékképzőnek is mai nyelvünkben: mérföldnyi, annyi stb., s megtaláljuk ez alakot régibb nyelvünkben is: Egy szálnyira nem ZVON. Osiand. 191. NySz.; Kétfuntnyi MA. uo.; Egy mértföldnyire BAK. Art. 21. uo.; Egy ágyúlövésnyire MIK. TörL. 33. uo. Ha a képzőnek -ni > -ni alakjából lett -nyi, ebből már azt következtethetjük, hogy -né alakjából is lett -nyé. Csakugyan megtaláljuk a -nyi képzőnek ezt az alakját a népnyelvben is, de különösen a régi nyelvben. Ismeretes a székelyeknél: annyé, annyélag, menyé MTsz. Régi nyelvünkben" példák: ennyeezer Fest.-k. 388.; annye MargL. 54.; Menye Lányi-k. 34.; Ennye Pozs.-k. 15.; anera Vitk.-k. 8—9.; mynemvek, es menyéek Szék.-k. 16.; anyera 19., meúéét 78.; menyeben Ers.-k. 330.; egy csepnyére sem PÁZM. Kai. 348. NySz.; egy szálnyira sem MATKÓ, BCsák. 271. uo. íme tehát az elsoroltakból kitűnik, hogy a -ni rag és a -nyi képző alakilag tökéletesen egyezik. Vizsgálhatjuk mármost a kérdést jelentéstani szempontból. Arra nézve, hogy az irányragból mint válhatott a mértékképző, nincs szükségünk előzetes kombinácziókra, mert nyelvemlékeinkben oly adatok állnak rendelkezésünkre, melyek tényül mutatják a képzőnek a ragból lettét. A Bécsi és Müncheni kódex az, melynek nyelve egy olyan régiességet őrzött meg, hogy az végképp eldönti a -nyi képző származásának kérdését. E két kódex bibliafordítást tartalmaz. Belőlük a czélomhoz szükséges idézeteket úgy közlöm, hogy a Vulgata szövegével együtt közlök, ha akad, egyéb bibliafordításokbeli alkalmas megfelelő helyeket is, mégpedig megfordított időrendben, tudniillik a mostani nyelvtől haladva visszafelé a Bécsi és a Müncheni kódexéhez. így meg fogjuk látni, hogy e kódexeknek a -nyi képzőt illető adatai a későbbi és a mai nyelvnek mely alakjaival egyértékűek? Lukács ev. XXII. részének 41. verse a latin szövegben így van: Et ipse avulsus est ab eis quantum iactus est lapidis: et positis genibus orabat. Ezt KÁLDI (1626. évben) így fordítja: És ó el-fzakada tolók egy kőhagyításnyira; és térdre efven imádkozik vala. Ugyanaz FÉLEGYHÁZI bibliájában (1586) így van: Es ó elfzakada tolók vg mint eg haitafnira, es térdre efuen kónióróg vala. PESTI GÁBORnál (1536): Ees ew el zakazkodek tewlewk oly mynt egy kew hagytafnyra, Ees terdeyt le teué imatkozik wala. A Corn.-k.-ben (1514) 215.: Es el mene ev tevlevk egy kev hag ylitafn era. (vö. még Erdy-k. [1527] 427.: egy hagyt afn e e r a meent) e* ev teerdeyre le teerdepelueen. Imagya,