Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink eredetéről 1

44 MELICH JÁNOS. Ez az ejtés újabb, idegen hatás alatt keletkezhetett, a melyre vö. MILETIC, Das Ostbulgarische 8, 9. lap: «Es ist sehr wahrscheinlich, dass dieses e statt fc anfangs von einer kleinen nordwestlichen Mundart [az Arch. XX. 582-ban: «ein Übergangsdialect zum Serbischen] ausging, und dass sie sich dann schnelJ weiter nach Süden und Osten verbreitetew. — A másik a keleti nyelvjárás — s ezen alapul az irodalmi nyelvi kiejtés is —, a a hol az i-nek következő hangok felelnek meg: hangsúlyos helyzetben gutturális vokálisú szótag előtt ea (ia, 'a) pl. plgava, pl'ava (polyva), streaha, straha (eszterha), dead, dad (déd) stb., ellenben palatális vokálisú szótag (e, i, é) előtt, továbbá c előtt, nyílt egyszótagú szavakban e, pl. veran [de vgara, vara], vrqme stb. Hangsúlytalan i = e (nyilt vagy zárt), T, (VÖ. JAGic-Festschrift 695, VONDRÁK, Vergl. Gr. I. 66, WEIGAND, Bulg. Gr. 7. §, BERNEKER, EtWb. 5. A kérdést CONEV tisztázta). — Az ea, ia, 'aejtés MILETIC szerint eredetibb a-ből fejlődött. MILETIC felfogásával szemben CONEV B. (VÖ. Dialektni studiji 18, 30, 31, JAGic-Festschrift 321, 322. és egy hozzám írt levélben is) azt tanítja, hogy a bolgár nyelvben ós nyelvjárásokban eredetileg az t-t Vnak (vagy e

a-nak) ejtették, s az

e-s ejtés csakis a XIII. század óta fejlődött jelenség. Mi tehát teljesen értjük A.-ot, mikor azt hirdeti, hogy a mai m. zártabb hangzó eredetibb m. nyíltabból fejlődött, «wie dies die ungarischen Sprachforscher öfter nachgewiesen habén» (Arch. XXII. 486.), vagy a mikor az ft > magy. é megfelelésről csak annyit mond, hogy a mi szavaink a nyugati bolgár nyelvjárásból való átvételek (vö. a bírálat 8, 9, 14, 15, 66, 75. 1., Nyr. XXX. 229.). Csakhogy azt a tényt, hogy a IX. században nincs zárt e-vel (i helyén) hangzó bolgár nyelvjárás, nem említi; a bolgár nyelvben ekkor — ha ugyan nem CoNEvnek van igaza — a, tehát nyilt (hangsúlyos helyzetben), rövid hang van, míg ellenben a magy. á (í, i) zárt (s sok esetben eredeti) h o s s z ú hangnak felel meg, s ezt semmiféle elmélettel letagadni nem lehet. A szerb-horv. nyelv az ó-egyh. szláv é helyén hármas megfelelést mutat: a) hosszú és rövid é, é (pl. Srém, &%d), b) hosszú szótagban ije (Srijém, Osijek), rövidben je (esetleg e: mjera, pleva), c) hosszú és rövid szótagban %, i; míh, sltme). Az első esetben levő e, e nyilt e-hang, különösen az a hosszú szótagok-