Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Horger Antal: Udvarhely vármegye székely nyelvjárásáak hangtani sajátságai - II. 383

UDVARHELY VM. SZÉKELY NYELVJÁRÁSÁNAK HANGTANI SAJÁTSÁGAI. 385 féle Nyelv. Tan. I. 62) e nyelvjárásnak egyéb, valóban csodálatos sajátságai során arról is szóltam, hogy az ü és ű hangok ott teljesen hiányzanak, mert következetesen i, % hangokat ejtenek helyettük. Pl. fist, sit, il, készil, nekink, érkésztink, möktőrjik, csír, tíz, kídött, stb. Akkor azt hittem, hogy ez a datki nyelvjárás-szigetnek egészen sajátos hangtörténeti vonása, a mely éppen a datki maroknyi magyarság elszigetelt helyzetének következménye. Azóta azonban kissé más szemmel látom a dolgot, mert rájöttem arra, hogy ez a sajátság Uh. megyében sem ismeretlen. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy a megye délnyugati széle mentén némely községben, név szerint Petken, Derzsben, Szenterzsébeten és Magyarzsákodon (valamint a már Nagy kiiküllő megyéhez tartozó, de közvetetlen a megyehatár mellett fekvő Héjjasfalván is) akadnak egyes idősebb emberek, a kiknek nyelvében még ilyen ejtés hallható. Fist, nyist, készil, elcénil, kérészül, gyérmökink (= -ünk, nem -eink), nevelünk, vigyink, kértik, töttik s még néhány ezekhez hasonló adat található onnan való jegyzeteimben is. (Hosszú ü helyén ejtett t-t egyetlen egyszer sem jegyeztem e községekben, de az lehet persze véletlenség is, hogy ilyet nem hallottam.) Ebből a körülményből nyilvánvalóan következik először is az, hogy ez a sajátság nem fejlődhetett a datki nyelvjárássziget külön életében, hanem meg kellett lennie már akkor is, mikor a datki és az Uh. vármegye délnyugati szélén lakó magyarság között még szorosabb politikai vagy legalább is ethnikai kapcsolat volt. Uh. megye területén ez a sajátság az évszázadok folyamán lassanként ismét elmosódott s ma már csak a korosabb nemzedék beszédében észlelhető, Datkon ellenben, minthogy közbeékelődött szász és oláh községek időközben elszigetelték az uh.-i székelységtől, zavartalanul és teljes erejében megmaradt napjainkig. Ha már most felvetjük azt a kérdést, hogy e jelenségnél eredeti illabiális állapottal állunk-e szemben, vagy delabialisatió következményét kell-e benne látnunk, akkor az én véleményem szerint egyik kérdésre sem felelhetünk föltétlenül igennel. Egyes esetekben, pl. a fist, nyist, bidös, fii stb. esetében, bízvást föltehetjük (vö. Oklsz., NySz.), hogy ezek e területen mindig csak i-vel hangzottak, azaz, hogy a köznyelvinél régibb hangállapot