Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Horger Antal: Udvarhely vármegye székely nyelvjárásáak hangtani sajátságai - II. 383

386 HORGER ANTAL. maradványai. A legtöbb esetben azonban és különösen a ragok­ban és képzőkben, már ü > i változás történt. A keril stb. mély­hangú párja ugyanis fordul stb. s épen így felelnek meg egy­másnak kezink, de lábunk, viszink, de hozunk, vöttik, de attuk stb. Ez utóbbiakról tudjuk ugyan, hogy -onk, -énk, -ok, -ék volt ere detibb alakjuk, tehát elméletben lehetséges volna ugyan, hogy az ü fok kikerülésével váltak zártabbá, de a keril, fordul-félék keletkezése már aligha volna ilyen módon magyarázható, mert a codexek korában még általánosan kéről, fordól-nak hangzot­tak, sőt egészen kétségtelen példái a delabialisatiónak a kfn. 8chiure-ből lett csír (vö. MELICH Ortsn. is) és az öly v-nek ili alakja, melynek második i-je csakis a szék. ülü-hől magyaráz­ható. (Első i-je t. i. esetleg é-bői is fejlődhetett volna vagy talán még ennél is régibb i-nek megőrzése lehetne. Vö. Gom­bocz, Tör. jöv.) Megerősíti ezt a magyarázatunkat a datki nyelvjá­rásnak egy ezzel párhuzamos másik jelensége is, (a melynek azonban Uh. vármegye e határszéli községeiben ma már semmi nyoma sincsen), az t. i., hogy ott köznyelvi ö helyén is é áll. Pl. hizajé, kéház, érdé, mezé stb. (Vö. SziLASi-féle Nyelv. Tan. I. 63). Itt is vannak ugyan olyan esetek, a melyekben az é ere­detibb lehet, de rámutathatunk viszont olyanokra is, a melyek­ben az é kétségtelenül csakis ö helyébe léphetett. Az ü > i, ü > í, ö > é hangváltozások úgy látszik ugyan­egy szempont alá tartoznak, azaz azt kell hinnünk, hogy a datki nyelvjárásban és valószínűleg a vele szomszédos Uh. megyei községekében is, valamikor a palatálisoknak teljes delabialisatiója történt, melynek ö > é részét csak azért nem észlelhetjük ma már, mert a nyelvjárás később egy másik hangtörténeti változás, az ú. n. o-zés hatása alá került s ez az általános palatális de­labialisatiónak az ó'-re való hatását idővel ismét lerontotta. Mindé hangváltozásoknak közös physiologiai okát az én nézetem sze­rint az elülső hangok képzése alkalmával az ajakkerekítésre for­dított izomerőnek egy bizonyos korban való ellankadásában kell keresnünk. Sőt ez ellankadás korát is megjelölhetjük, legalább viszonylagosan. Kétségtelen ugyanis, hogy a delabialisatió folya­matának az ö-zés fellépése előtt már be kellett fejezve lennie,, mert Datkon a zárt szótagban álló r, l (j?) előtti, o-zés követ­kezményeként keletkezett hosszú ő változatlanul megmaradt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom