Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Beke Ödön: Cseremisz nyelvtan - II. 349

350 BEKÉ ÓDON. «liszt» | nyK. na'mds «gespaltene junge báume, zaunstangen» BAM. 85. kE. noma'ks, loma'ks (TROJCKIJ) SZIL. 138. kP. lomas «pózna, sövénylécz» SZIL. 115. | nyK. ma'nár EAM. 77. kP. monar GEN. 32. «fenkő» | nyK. pS'é'dr EAM. 110. kP. puzar SZIL. 187. «gyalu» | nyK. sana'fid0

l

EAM. 126. kCar. sona'n-pdl POEK. 27. 33. «szivárvány*) (p?l, pd0

l

«felhő») | nyK. sa'p(

?sar

«ein ástiges, langes holz an der riege» EAM. 127. kCar. sopsar PORK. 23. kP. sopsar SZIL. 228. «létra (ágas fából)». 58. Ha az első szótagban elülképzett magánhangzó van, akkor a nyugati nyelvjárásokban á felel meg a keleti nyelvjárások a-jának; pl. nyK. ata «atya» EAM. 8. ~ kCar. a(

t'sa HAM. 10. kP. aca GEN. 27. id. | nyK. fid'ia «verbrámung mit lámmerfell» EAM. 12. ~ kP. fiája «hosszú szőr az állatbőrön, gubancz» GEN. 66. j nyK. nyJar. tsa\tsá, kür. tsáza', kCar. (sújtsa', kM. tíáza', kMAz. t'édzd' «gyermekjáték, csinos játékszer; csinos, helyes» (vö. votj. tsáj'sá, (safsa «gyermekjáték», zürj. tsaféa, Uáföa id. (a babát kivéve), zürjUd. még: «csinos, helyes») WICHM. FUF. VI. 34. | nyK. (iára «rúd, pózna» EAM. 12. — kür. fiára WICHM. 215. kP. fiára GEN. 69. id. | nyK. fiá'ras «ölyv» EAM. 12. ~ kCar. fiaras PORK. 23. 51. id. kE. va*raks «héja» BUD. CserSz. 78. kP. fiaras «sólyom» GEN. 5. j nyK. fiias «egyenes; becsületes, igazságos EAM. 14. ~ kCar. fiias PORK. 58. kP. fiijáé SZIL. 281. «egyenes (fa), igazságos*, kE. vija'kse «őszinte, őszintségw BÜD. CserSz. 80. | nyK. idngar «rothadt, redves (fa)» EAM. 29. ~ kCar. jayga'r id. PORK. 26. | nyK. ki'sá «nyom, barázda* EAM. 49. ~ kCar. kasa' SZIL. 78. kP. kisa-GEN. 60. «nyom» | nyK. pd0éa's

«nest, horst» EAM. 113. ~ kür. pSéas WICHM. 217. kCar. pdZa's PORK. 8. kP. p?zas SZIL. 169. «fészek» | nyK. sind

£á, s}n

d

£d

EAM. 133. nyK. synza, nyJar. srnd

zá,

kür. sindzá', kCar. kM. sinóéd' WICHM. FUF. VI. 23. kUfa sing'g, PAAS. s-laute 34. kP. singa SZIL. 217. «szem» j nyK. ttnga «wespe» EAM. 147. ~ kP. tdyga «bremse» SZIL. 249. A hangsúly az ebben a csoportban levő szóknál a keleti nyelvjárásokban a szó utolsó magánhangzóján van, a nyugatiakban ellenben az utolsóelőttin, még akkor is, mikor ez redukált vocalis; de azért legtöbbször félhosszú az utolsó magánhangzó.