Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)
Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink eredetéről 1
34 MELICH JÁNOS. a szerb beltartományt foglalták össze a partvidékkel ellentétben; innen: kralí vséhí rasíkyhí zemlí i pomorískyhí: rex omnium terrarum rasciarum et maritimarum» (Nyr. XI. 415., a Slav. El.-ből fordítva). Az egyeztetés így nem egészen helyes; a magy. rác nem az ószerb ^rasbsk'h : rashkh melléknévből ered, a mint a magy. olasz szó se ered a szláv vlah-ból alkotott vlaski, vlaski melléknévből, bármennyire is szeretne nekem A. ilyen állítást tulajdonítani (1. bírálata 86, 87. 1.). MIKLOSICH magyarázata azonban a helyes nyomra rávezet. A szerb rashkh és a Növi Bazár mellett elfolyó Raska folyó neve Ras vára nevéből (Lex. p.; MIKL. EtWb.: Pacb, DANICIC : Ejec.: Pach, egy esetben Paca) alakult a szláv -hski> képzővel. Az egykori Rasb (= mai Növi Bazár táján, 1. JIRECEK, Handelstrassen und Bergwerke 32, 34, 35, 77. 1.) a XII. században a Nemanják ősi fészke, a melyből olyan szerencsés politikát csináltak, hogy az összes szerb földek királyai lettek. A m. rác se régebbi a XII. századnál, s a Nemanjákkal való politikai összeköttetésünk (XII. száz. vége) idejéből való. A m. rácz a Ras (olv. Rasz; latinosítva Rassia, Raxia Mon. jur. slav. IX. 451.) vára nevének az átvétele, s olyan eredetű népnév, mint a magy. franczia; ez is, az is egy régebbi Rasz földe, -ország, Franciaország-ból vonódott el a Magyar-, Németország analógiája alapján. Először tehát Rdczországot mondtak a magyarok (Franeziaomzág), s csak ebből vonták el a rác népnevet. Az eredeti m. alak *rász volt, s mint a hogy lat. arbos-ból, pardus-hől a magyarban árbosz-on, párdusz-on keresztül lett árboc, párdoc ~ párduc, azonképen lett a ¥rász-bó\ is rác. Még csak a szerb vokális quantitásáról kell szólnom. Minthogy a mai szerb-horvát nyelvben az egykori Ras-váv mellett elfolyó folyót Raska-nak (Vuk3 ). Ras-vár-hoz tartozót pedig raskínak (Ivek. Uroz) mondják, e melléknévi alakok hangsúlyozásából azt kell következtetnünk, hogy az ószerb Ras névnek ez volt a hangsúlya: Ras, gen. Rása (vö. LESKIEN, Quantit. und Beton. 166. 1. 45. §); más szóval a szerb szóban minden valószínűség szerint rövid volt az a. Ha A.-nak a felhozott három példa (mostoha, apát, rácz) nem elég annak bebizonyítására, hogy a bolg. a-nak a m.-ban a is, s viszont nem-bolgár-szláv nyelvi a-nak a magyarban á is megfelelhet, hát felhozom neki még a következő példákat: álnok
