Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink eredetéről 1

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK EREDETÉRŐL. 35 (szláv, de nem bolgár eredetű, ai-ről Arch. XXX. 456; vö. hogy a hazai szlov.-ben ágnec is van), czáp (: hircus, 1. BERNEKER EtWb.), horvát (< szerb-horv. hrvat), Prága (ócseh Prága, mai cs. Práhá), Zágráb, régi m. Zábrág (Anonym. 43. §; mai horv. Zágreb, idegen, magyar eredetű lesz, eredetileg Zágreb rövid a-val) stb. E szavak bolgár eredete teljesen lehetetlen. Ha már most azt kérdezné tőlem valaki, hogyan magyarázom én az a~á megfeleléseket, annak a következőket felelném: Kétségtelen dolog, hogy a m.-ban a szláv a-nak hol á, hol meg a felel meg; pl. oláh, de olasz (alakv. olosz is). Ha az á az első szótagban fordul elő, a nyúlás a magyarban is megtörténhetett. Ha a lat. árbös-hól, pardus-böl, anglia-ból, Padus (= Pó folyó), árcüs-loöl, cánicülá-ből, pávimentum-ból stb. lehetett árbocz, párducz, árfcws(-papiros), Pádus (Calep. szót.), ká?iikula, pádimentom stb.,*) nem látom át, miért ne keletkezhetett volna rövid szláv első szótagbeli a-ból is a magyarban á. Én első szótagbelieknek veszem eredetük szerint a lat. grádüs-hól lett grádics, szláv drag'b, drága, drago > m. drága s velük egy typusú szavakat is (tehát barát, régibb m. brát, barázda, régibb m. brázda stb. vö. MNyv. IV. 24. 1.). Ha azonban a m. szó első tagja rövid a-val van (pl. Balaton, feltehető régi m. *Blatin, Baranya, gatya, haraszt, Karaszna, szalad stb.), vagy ha a hosszú á (vö. kovács: bolg. kováé, család: bolg. ceHad, peták: bolg. peták, kocsány: bolg. kocán, Bogát vö. bolg. bogát, borostyán vö. bolg. bwétan, lapát: bolg. lopáta, kosár: bolg. kosár stb.) vagy rövid a (vö. palota, régi m. palata: bolg. polata) az első szótagon túl van, ilyenkor a hangzó quantitasának magyarázatáért a szláv nyelvekhez fordulok. Hogy az ilyen á-k megmagyarázásában a bolgár nyelv kevósbbé jöhet tekintetbe, az azért is valószínű, mert a bolgárban nincsen hosszú a. *) Ugyanilyen példákat lehet idézni olasz, német, török jövevényszavaink köréből. — Hogy a latint hogyan hangsúlyozták iskoláinkban, arra tanú MOLNÁR ALBERT, a ki ezt írja: «Cum autem palám sit nostros pueros, linguse Vngaricae tenorem sequentes, in accentuum prolatione subindé hsesitare: vocibus singnlis [!] suos accentus stúdiósé adscripsi: ubi verő dictio aliqua, accentus capax non fűit, ejus syllabam penultimá longam vei brevem esse subjunxi.» (MOLNÁR A. Diet. lat. vng. 1604. 4. jelzetű lapon.) 3*