Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: A magyar a-hangok történetéhez 229

A MAGYAR ft-HANGOK TÖRTENETÉHEZ. 231 A mai köznyelvben a hangsúlyos á részint a-val, részint óval, részint mindkettővel váltakozik; e mellett az a néhány -esetben o-val váltakozik. A számbaveendő hangviszonyok tehát a következők: 1. á <*** a. 2. á rvj o. 3. á *NJ a r^> o. 4. a <^ o. Ha az idetartozó eseteket összeállítjuk, első pillanatra szembetűnő, hogy míg a palatális magánhangzóknál az é ~ e {vér ~ verés, négy ~ négyed, él ~ eleven), de különösen az é~« hangviszonynak ffe'Z ~ telet, kéz ~ /f^eí, /e'Z ~ /eieí, /fcéí ~ hetet) a mai nyelvben is számos képviselője van, addig a veláris hangzók körében az analógiás kiegyenlítődés sokkal nagyobb mértékben megtörtént, s az eredeti á ~ a, á ~ o stb. hangzóváltás nyomát ma már alig néhány elszigetelt eset őrzi. A) Az á ro o- váltakozás esetei. Névszók: aj m/ar, nyárnak, nyárban stb., nyáron, nyári ~ nyarat, nyarak, nyaram, nyarad stb., nyaral, nyaranta. E mellett a nép nyelvében hallható az analógiás nyárt, nyarat, nyárok, nyárom, nyara, nyaral is, sőt nyaratszaka már 1652-ben, nyaral PPB.-ban, vö. TMNy. 297. Ezenkivül egy török jövevényszó (sár < tör. *sar) is átlépett újabban, legalább részben, az úgyn. hangzórövidítő névszók csoportjába: sarat, sara <^= de mindmáig hosszú hangzóval: sároz, sáros. Valószínűleg újabb analógiás alakulással van dolgunk a. hány esetében is, a melynek ragos vagy képzős alakjai a népnyelvben itt-ott (pl. Váczott, NyF. X. 17, 29.) rövid hangzóval valók: hányat, hányadik (ez utóbbi alakra már a NySz.-ban is van egy példa, igaz, hogy csak 1749-ből); b) három, hármat stb., a ragos alakokban állandó hosszú hangzóval, de: harmad, harmincz; c) alakpár, a mely valószínűleg hajdan megvolt hangzóváltás nyomát őrzi: lágy ~ langyos. Igék: a) adsz Debreczen, Nyr. IX. 161; ággy, ádd, [aad JordC. 398; aagy ÉrdyC. 185; ádd Zvon., aagy Pesti; ággy Kún-Majsa, Nyr. VIII. 470]; ád (a mai köznyelvben ad is) ~ adok [de: aadok KulcsC. 285], adunk [de : adunk Czeglédi, NySz.], adni; hagysz [haacz ThewrC. 204; hácz Czeglédi, NySz.; háccz Debreczen, Nyr. IX. 161]; hagyj [haag ÉrdyC. 23, de ugyanazon 16*