Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink eredetéről 1

16 '.,:•'•? MELICH JÁNOS. szláv megfelelőit. Minthogy az ó-cseh b^cha, tót blcka szónak az oroszbán blocha és távolabbi rokonságban a litvánban blusa felel meg, e szóban az összláyban a félhangzó az l után hangzott, a szó ősszlávés ó-egyh. szláv alakja tehát blocha. A szavaknak ezt a típusát rövidség kedvéért tfat, illetve ha h a félhangzó, vagy pedig r a mássalhangzó : tlbt, tvht, írtí-typusnak nevezzük. A képlettel azt akarjuk jelezni, hogy egy mássalhangzón (jelöli a t) kezdődő szóban az r vagy Z+i, h után legalább még egy mássalhangzó következik. A korcsma szónál pedig ez az eset Van: Minthogy a cseh-tótban krcma a szó, a lengyelben pedig karczma, a szláv alapnyelvben a felhangzó, jelen esetben i>, az r előtt volt. Az ilyen szavakat fhrt, thrt (folt, thlt) typusú szavaknak nevezzük. Az f: ós Z-től független helyzetben előforduló t-vel, i-val van dolgunk például az ősszláv és ó-egyh. szláv tbmhnicq (tömlő ez), m'hch'h (moh) szavakban. Az ilyen független helyzetben levő ősszláv T>-, L- az ó-egyh. szlávban is s a legtöbb szláv nyelvben is kiesett, ha kiesése által nem keletkezett zárt szótag; pl. a ebto (mi), k'hto (ki), phsati (írni) már a X—XI. századi ó-egyh. szláv emlékekben cto, kto, psati*) (lásd VONDKÁK W., Vergl. slav. Gram. I. 144.). Az olyan magyar szavakban mármost, mint pl. rogy a > ragya (vö. sz«rb rűal, kenqz (yö. OklSz.; ó-egyh. szláv kianedzh), Zobor (hegy Nyitra v.: mellett, régi alakja 1111, 1113-ból Zuhur; ó-egyh- szláv s'bbofb), ;

stb.

az o > a, e, o a magyarban fejlődött ejtéskönnyítő hangzók, mert az átvett szláv szavak már az átadó nyelvben is félhangzó nélkül hangzottak. Kétségtelen, hogy e jelenséggel egykorú, ha nem régibb, a szó végén levő % í> eltűnése. Ha azonban az egyik félhangzó kiesése által a másik félhangzó zárt szótagba került, vagy egyébként is zárt szótagban volt, teljes hangzóvá fejlődött. Az ó-egyh. szláv tbmbnica-* ból, ötbch-bő\ már az ó-egyh. szláv nyelvemlékekben is megvan a temnica, otech (L nem hangzik, csak grafikus jel már itt) alak. Sok szavunkban mármost ilyen helyzetben a mai nyelv c-t ejt a % helyén, g-tj e («--« ö)-t a L helyén; példák az % > tí-ra: aszót (>. ászát MTsz.) < os^t,1

bor-köles

< b'br^útoh < mi>ch stb., példák az „„•,;, i*)' Az egészre yöwArcttiv XVI, XVII* XX> OBME, J^ILETIO czikkeii . j.Vjj j,.>;. -•• ;.;

s?£l

..j ;'v*:^

a

;Mi

'• fs-'u