Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)
Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - I. 80
88 GYOMLAY GYULA. perfectumok.)9 ) Azért a görög imperfectum megfelelő fordítása végett a magyarban többnyire (gyakorító) képzős igealakokra, vagy a fejlődőben lévő történést szemléltetőbben kifejező körülírásokra, vagy legalább az igekötő 'hangsúlyos bátratételére szorulunk.10 ) 0v7joxsi magyarul nem = meghal (mint a szótárak hibásan mondják), de nem is = hal, hanem = haldohlik; scX^ctsi gyakran nem = üt, hanem = ütöget; (kcív«t nem = lép, hanem lépeget, mendegél, stb. '0 r{kioq ávatéXXei: nem — fölkél a nap, hanem fölkelöben van v. kélföl(felé); á7cécpeuYs : nem = elfutott, hanem = futott el(felé). Néha föltételes móddal fejezhetjük ki, hogy a történés nem fejeződött be; pl. sSíőoo = adott volna (kínált); scpsoys a= menekült volna ; másszor más körülírással fejezhetjük ki az imperfectumot, pl.: {AYJ xXáwce (Ilias, I. 132.) = ne is próbálj csalni, v. ne csalj mindig l Viszont a befejezett történésű (perfectum) alakokból annyira kiérezte a görög a történés befejezettségét, s az azt követő helyzetet, állapotot, hogy a befejezett görög igealakok csak ritkán fordíthatók a magyar befejezett történésű alakokkal, hanem pontosabb fordításuk czéljából kopulás (segédigés) névszóra vagy igenévre, kivált az ú. n. állapotjelzőre van szükség. A mozgékony görög fantázia olyankor is használtatta a beszélővel ezt az alakot, mikor más nyelv eszejárása szerint utánozni is csak erőltetve lehet. ((KsxXetO'ö'ö) rj d-úpait = «legyen zárva (= zárt állapotban) az az ajtó», — mondta (modus imperativusban) rabszolgájának a görög gazda, mikor a maga képzeletében a még 9) Történést fejez ki a görög imperfectum nagy ritkán olyan esetben is, mikor maga a magyar nyelv sem képes állapotjelző imperfecturnmal kifejezni az illető fogalmat. Ilyenek: őitózw = felperes vagyok (pörlök valakit); <f>cüyu> = alperes vagyok v. számkivetésben vagyok; vtxw = győztes vagyok; áőtxw = nincs igazam; íjxto = itt vagyok; olyexoa = már nincs itt, elment. Fonák dolog volna ezekre az imperfectumokra rájuk fogni (mint a grammatikusok rendszerint teszik, 1. pl. EiEMANN-GoELZEEt, Grammaire comparée II. 254. 1.), hogy perfectumértelműek. A sajátságos, ellenkezőleg, éppen az ezekben az alakokban, hogy az állapot helyett a történést emelik ki. 10) A «folyó történés* inversiós vagy felé névutóval való nyomósít.ására már BRASSAI SÁMUEL felhívta a figyelmet. L. SIMONYI ismertetését a Nyr. XXIII. 132. 1., ki ez alkalommal felemlíti, hogy ugyanez a figyelmeztetés már BEREGSZÁSZI NAGY PÁL 1815-ben kelt Dissertatiójában is olvasható. (Ott azonban csak a felé névutóról van szó; az inversiót B. N. P. nem említi.) Kár, hogy fordítóink olyan kevéssé alkalmazzák ezt az inversiót. A budapesti közönség lassacskán már azt sem érzi, hogy az igekötő ilyenkor hangsúlyos, vagy éppen ott alkalmazza, a hol nem szabad, mert nem szemléltetés a czól. [Kérdésekben: Nyissam ki az ajtót? Tegyem be a könyvet? «Vegyük-e föl a szótárba a hangokat, képzőket, ragokat is?» (ZOLNAI, AZ új Nagy Szótár feladatáról, 1. Akad. Értés. X. köt. 75. lap.)]
