Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Wiklund K. B.: Az indogermán és a finnugor nyelvek ősrokonságának kérdéséhez 1

6 WIKLUND K. B. eredeti névmásai vannak. Csak ha különnemű elemektől annyira össze-visszatarkázott nyelvhez érünk, a milyen az albán, a melyet MEYEE G. (Gröber-féle Grundriss I. 805.) félig-román keveréknyelvnek mond, csak akkor akadunk idegen névmási elemekre: u = lat. ego; relat. Jce = lat. qui, quem, quae; tée «was für ein» = rumán. ce, etc. (MEYEE, Etym. Wtb. der albán. Spr. 217, 454; GKÖB. Grundr. I. 820.). SCHMIDT egy helyen azt mondja ugyan, hogy «az átvételnek nincs határa», de ez nyilvánvaló túlzás. Mindaddig, a míg nagyjában egységes nyelvvel van dolgunk, a mely eredeti alaktani és szókincsbeli jellemét általában még megőrizte, a míg tehát az idegen elém a hazait jelentéktelen maradékká nem zsugorította össze, vagy a míg az idegen nem hasonlít annyira az eredetihez, hogy alig lehet megállapítani, hogy mi az ősi és mi a jövevény elem, mindaddig az átvételnek is van áthághatatlan határa. Éppen az imént kétségtelen és a mint hiszem, elegendő analógiákkal reá mutattam, hogy a névmások ezen átvételi határon már túl vannak. Mindenki tudja, hogy a finnugor nyelvek, különösen ha a történelmi időkben tömegesen beléjük olvadt szláv, lett, német, svéd stb. jövevényszavaktól eltekintünk, éppenséggel nem olyan, szinte osztályozhatatlan keveréknyelvek, a milyen pl. az albán. Ellenkezőleg igen egyöntetű nyelvek, a melyekben a régi idegen elemek aránylag szerény helyet foglalnak el és már csak a filológusnak tűnnek szemébe. Elég nagyszámúak ugyan pl. a régibb germán jövevényszavak a balto finn nyelvekben, de mennyi a litván, vagy az iráni jövevényszó ? És mennyi végül az ösindogermán jövevényszavak száma? Még ha idővel találnánk is néhány tuczat ilyen legrégibb jövevényszót, a melyek a filológus számára természetesen nagyon érdekesek és feltűnők, mégis a régi szókészletnek csak elenyészően csekély töredékét fogják tenni. Minél régibb időbe megyünk vissza, annál kisebb lesz a kimutatható jövevényszavak "száma. Lehetséges ugyan, hogy a régi jövevényszavaknak egy része ismét kiveszett a nyelvből, de mégsem lehettek sohasem jelen olyan nagy számban, hogy módszer szempontjából jogunk lehetne jövevény pronomina á l'albanaise-ekkel operálnunk. Az én nézetem szerint tehát nem szabad ScHMiDTtel kérdeznünk: miért ne lehetne itt árja stb. befolyásokra gondolni ? A felelet erre csak ez lehet: