Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)
Tanulmányok - Pápay József: Északi-osztják nyelvtanulmányok - III. 164
170 PÁPAY JÓZSEF. you maridg, uán mandg, i kurdi metta pidds. uantfolí: As gilna, éárdg gilna mur gviSiiildt, nvyti yoi nvydl, áriái yoi áriiü. lou (talán: louel) geda uerl andám. gidi mandg, álrjdl pelá uanthli: uag-li, mola-li, toyo-ioytds : i yát. iuy-tvina ámdgl, gemna top nila. lou gi iuy yoza ioytdg, luy-gág-goy gömddg i xön'ta piddg. yby'tal gr>yát ám'ftdt iuy kát pelgis azát idrman yoiht. kördl-kolna idrman iu/ eudlt olht. lou gidi yoy'dl, ám'fidt gi kolna idrdmdt al kutl andám. gidi mandal eudlt gvydl yoza ioytdg, gvydl uigli, ivyá-mvnddltgdlli i mands, neyyoi andi uanddg. gi marii, Iwn-lángs-ybrágna marii, iuy-puina ioytdg, ittam nvmdlmdg: «s»pm iásna páiitgdm.v ittam ám'ftdt naudrmdSdt i katlha, á?rífídtna azát ai gu/lin mvnziga. ittam eui geda i liga ám'fidtna. gelta lou gi yvlds. (dildm át mattit* eui nvmdgl. lihl mandg, gvydl geda i yazdg. lildl mandg, ai vbdl yátna io/tds, ou-évri lvp-pemdg. vbdl lau§l: «ittam ivn'dmdddm ilamba /vidg.ft vbdl yáVldda piddg. Hosszú ideig ment, rövid ideig ment, az egyik lába fáradni kezdett. Látja: az Ob szólén, a tenger szélén a nép vonóhálóval halászik, a nevető ember nevet, az énekes ember énekel. Neki itt nincs dolga. így ment [további, előre felé látja: város-e vagy mi —• odaérkezett, [hát egy] ház. A fa tetején van (tk. ül), szemmel alighogy látható. 0 a fához ért, a nyári menyétbőrt fölvette és kúszni kezdett. A merre [így] kúszik, az ebek a fa mindkét oldalán valamennyien megkötve feküsznek, vaslánczczal vannak a fához kötve. 0 így kúszik L fölfelé], a lánczra kötött ebek közt még csak köz sincsen. A mint így megy [fölfelé], a subájához érkezett, a subáját vette, összegöngyölgette és ment [lefeléj, embert nem is látott. így megy [tovább], nyári evet képében megy. A fa tövéhez érkezett, most elgondolta: «A subámat kézhez kerítettem.)) Erre az ebek odaugrottak, megfogták, s apró darabokra tépték. Most a leányt az ebek ott meg is ették. 0 tehát meghalt. «A lelkem hadd menjen!» -—- gondolja a leány. A lelke ment, a subája ott maradt. A lelke ment, a fiatalabbik nénje házához érkezett, az ajtósarok becsapódott. A nénje mondja: «A kim odajárt, mintha meghalt volna.» A nénje sírni kezdett.
