Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)
Tanulmányok - Paasonen H.: A finn és a cseremisz isten-névről 14
20 PÁASONEN H. De még egy más ó-indiai szó is jöhet számba: a Kigvédában gyakran előforduló dyumán «fényes, világos», mely «eget, fényt» jelentő dyu- tőből származik. A mant- (vant-) végű melléknévtöveknól, melyekhez dyumán is tartozik, már az indo-iráni alapnyelvben váltakozott a flexióban nt- és í-.*) Azonban a vocativus úgy az avesztában, mint a Eigvédában is (a participium hatása alatt) egészen másképpen alakult: ó-ind. -mas (pl. dyumas), -vas, av. -mö, -vö (<c -mas, -vas), az avesztaiban egyszersmind a nominativus is (-ma, -vá <.*-más, *-vás), míg az ó-indiai nyelvben a nominativus -mán(-ván-) végű ebből: *-máns, *-mánts (*-vans, *-vánts), de BAETHOLOMAE szerint (ibid. 531.) valószínűleg régebben ebben a nyelvben is a nominativusban ugyan olyan analogikus mas- (vas-) végű mellékalak volt. Tehát az árja korban ilyenféle volt a flexió: nom. dyumán (t)s, illetőleg dyumas, voc. dyumas; a többi esetek nt- vagy t- végű tőből alakultak. Ebből az átvevő ős-finn nyelvben aligha lehetett más, mint *juma (a változatlanul maradó részt elvonva), vagy pedig *jumas (a nominativus-alakot átvéve), t. i. ha mas- végű nominativus létezett az átadó nyelvben (vö. md. pavas «isten»< ó-ind. bhagas, md. vdfgas «farkas»<ó-ind. vrkas).**) De az utóbbi esetben sem várandó okvetlenül ¥ jumas: hiszen tudjuk, hogy a finnbe átvett litván és germán a- végű masculinum-töveknél, melyeknek nominativusa az átadó nyelvben s-szel végződött, a finn alak szintén kétféle: nom. -as vagy • a (az eredeti szótövet elvonva), pl. litv. íambas > finn hammas, vepsz. hambas, de litv. káklas > finn kaula, kakla (vö. THOMSEN BFB. 112. 1., Binfl. 84, 85. L). Ha pedig később, az ó-indiai nyelvben megvolt dyumánféle nominativus alakból indulnánk ki, az sem változtatna a dolgon, mert majdnem bizonyosnak vehető, hogy an- végű névszók (vagy tövek) eredetileg nem léteztek a finn nyelvekben (vö. THOMSEN Einfl. 85. 1.). Egy későbbi iráni jellegű nominativus alakkal, a melynek -s-e elveszett (vö. av. -ma) — ha ilyent föl *) Vö. BARTHOLOMAE, Die arische flexión der adjektiva und participia auf nt-: Kuhn's Zeitschr. für vergl. sprachf. XXIX. 487. 1. **) A szókezdő két mássalhangzó közül természetesen az előbbi el volna hagyva, mint a finnugor nyelvekben szokás.
