Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Erdélyi Lajos: A feltételes és felszólító módú időalakok a háromszéki nyelvjárásban 77

A FELTÉTELES ÉS FELSZÓLÍTÓ MÓDÚ IDŐALAKOK A HÁEOMSZ. NYJ.-BAN. 91 ránn kell behajoljak. Az este kellett hogy elménnyenek (= bizonyosan az este kellett elmenniök). A szél kellett hogy béfűjja. E* {ez) vetve kell légyen, fijam! — Többször hallhatni effélét is: Négy-, ötnek kéli légyén. Neki el kell mennyén, stb. Az utóbbi szerkezetben nyilván ismét combinatio van az igeneves és fölszólító módú szerkezetekből: Neki el kéli ménni(é) + él kéli (hogy) ménjén. — A kell hogy-os szerkezet pedig ismét nem idegen hatás szerintem, mint a hogy régebben magyarázták, hanem rendes úton fejlődött magyar szerkezet lesz, mely csak talál a latin oportet, ut v. oportet és puszta coniunctivusszal, s az oláh nyelv megfelelő szerkezetével. SZARVAS és SIMONYI, mint tudjuk, kezdetben latin hatásra gondoltak (vö. Latinosságok, NyK. 10 : 169. és Nyr. 1 : 432.). PONORI THEWREWK E. törzsökös népies magyar kifejezésnek idézte, Nyr. 1 : 475. SZARVAS később oláh hatásnak ismerte el az efféle szerkezetet (Nyr. 18:469—70. és 19:26.). Ezt fogadta el STEUER is, Nyr. 18:517. Ezzel szemben VERESS IGNÁCZ, nézetem szerint helyesen, egészen magyar szerkezetnek bizonyította, mely PETŐFinél is, ARANYnál is előfordul, s mint az akar, kivan, óhajt igék, szabad, igaz névszói állítmányok s a kellhez még közelebb álló illik, illő kifejezések is állhatnak hogy-gyaX, úgy állhat ez is, sőt a hogy kimaradása is érthető a magyarból. VERESS magyarázatával szemben hiába szólalt fel nézetem szerint KÁSZONYI LUKÁCS, STEUER, SZARVAS, sőt BALASSA is az oláh hatás mellett, Nyr. 19 : 26. Ugyanis itt nem is annyira combinált szerkezet alakulásáról lehet szó, melyben az el kell mennemféle szerkezetbe a kell után a hogy-os szerkezet, mégpedig az oláh szerkezet vegyült volna be, mint BALASSA magyarázta; hanem itt tán alapjában nyomatékosabb, természetes úton is felléphetett mellékmondatos szerkezetről lehet szó (vö. a magyarországi kell, hogy ez meg ez meglegyen-féle szerkezetet), vagy a lehet és illik-íélek után álló hogy analógiája is hathatott, hogy az igenév helyett itt is mellékmondat lépett föl. Innen az erdélyi szórend megmaradása is: el kellett, (hogy) menjen > el kellett mennie. Külömben némelykor igeneves szerkezet is fordul elő nyelvjárásunkban is: Mán csak védeném kéli. Akkor annak pontosonn találni kellett. Jegyzet. A dunántúli el kellettem menni természetesen már idegen, mégpedig német hatás (ich musste gehen).