Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)
Tanulmányok - Pápay József: Északi-osztják nyelvtanulmányok. (I.) 345
372 PÁPAY JÓZSEF. put toyo potkdsli, Imi elti sazemdsli. kamdn mur mori-lbkki uandú'is; nemdza lat andam. ittam ioyo-lvysdt. koidi imi semlal-telna kamrdm idy'kna ázat liumdt, sbllal-telna kim-etta pitmdl. uazdy dr't igi lau§l: utam yoliby yoi aygdl yvhs ittam! muy ittam i-sidi yvlda pitlu. yoliby yoi ti-ki ioy§tht, tam uazu ázat tutna ponla, muy uellaiu. idna' uerna pitsu/» uazdy br't igi lau§l: «si imi yol-mosa yoida piti? matti iayna ioyo at tulah) matti nö%mds: upa á~tf» paot laudl: «ma semvm nidi yolt( yoza yodi svyat manfom? muy, lau§l, tüda an' uerdmlu.» uazdy br't igi tuydn nvmdsli pidds. «nemdza sima ant raydl tada tvida! imi-yili rwy túua/» — «ma lihm an' masl?» imi-yili lau§l: «ma an' ueritlem.» sidi pöddrtel eudlt ney%o osta kurtsdt. mosa-pvraina uazdy br't igi lau§l: (dmi-yili, taédm, ublfidSdm nvyen malem, manem top lafíti, iesalti, likna manem al a fölforrt fazekat odébb lökte, az asszonyra döntötte. Künn a nép a föld minden irányában (tk. körös körül) tekintgetett; semmiféle ellenség sincs. Erre bementek a házba. A varázsló asszony szemeit a forró víz egészen kiette, a belei is kifordultak. A Városi fejedelemöreg szól: «Ez a harmincz ember anyja ím meghalt.» Mi ugyancsak meg fogunk halni. Ha a harmincz ember ide érkezik, ezt a városunkat fölgyújtják egészen, minket megölnek (mi megöletünk). Bizony bajba estünk!» A Városi fejedelem-öreg szól: «Ez az asszony hol (hová) fog feküdni ? Valamely emberek hadd vigyék vissza!» Valaki megszólal: «Az ám (tk. bizony hadd)!» A másik szól: «En szemem látó biztos halálhoz hogyan menjek? mi, úgymond, elvinni nem bírjuk.» A Városi fejedelemöregnek egyenesen megállott az esze (tk. gondolat nélkülivé lett). «Sehogyse lehet itt tartani! Asszony-unokája te vidd [haza]!» — «Az én életem (tk. lelkem) nem szükséges?)) Az Asszony-unokája szól: «En nem bírom [t. i. hazavinni]». Míg így beszélnek, embert hiába kerestek. Egyszer [csak] a Városi fejedelem-öreg szól: ((Asszony-unokája, a vagyonom, mindenem neked adom, engem csak táplálj, itass, ne haragíts meg! Téged fiam gyanánt foglak tartani, ezt
