Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)
Tanulmányok - Pápay József: Északi-osztják nyelvtanulmányok. (I.) 345
ÉSZAKI-OSZTJÁK NYELVTANULMÁNYOK. 373 idi! nvyen iiy iuganna nbmda pitlhn. tam imi talta tuv^! nvy nvmsdy-ki, mazdy lífon an' iwlla.a imi-yili si iazdy ybhs, iby am'p' kirds, kirman ietS9S, ittam Imi am'fí-öf§l elti leltsdli, pa manda pidds. uan mands, you mands, uantman ttnldli: yoliby yoidl ydddt s\ edsdt. am'3-óy§l ujsll. yvmdá Ivskvsli, am'fi-öyítl padi ilb(i) emlt lou pa Ivyds. dm'Sdt yol naudrlet, i| naudrht, Ion vugl : «s| yvl'su! si yvl'su!* iosl uerne iuydy. lou maXéaydl uisli, pehk-vritsdli, rauiiü vritsdli, imi laé elti yomda ybiü, öy§l yosman ol, lou öy§l-part ilb(i) eudlt i-sidi yvmda ybiü. yoidal kutna ám'fílal ymsldli, i-yolda náudrht, iby am'p1 yol vu§l, s| vu§l. «yoliby yoi, am'ftht katlahn (hni-yili ftuM), si yvl'su, sí yül'8u/» yoliby yoi kim-naudr'sdt. kim-idei eu< am'3-öy§l si laiis. yoliby yoi uanthli: dm'(3-öf§l %vmda ybiü. yomda yoidi am'ftöy§l iosl ázat ipr! yoliby yoina am'fí-öyvl noy-dmHsa, am'fi-öySl az asszonyt innen vidd el! Ha okos vagy, talán a lelkedet nem ölik meg [értsd : életedet nem veszik].» Az Asszony-unokája ezt a beszédet hallotta, tíz ebet befogott, a befogással elkészült, ekkor az asszonyt az ebszánra tette ós menni kezdett. Rövid ideig ment, hosszú ideig ment, meglátja: a harmincz ember házai idelátszanak (előtűnnek). Az ebszánját vette, fölfordította, az ebszán feneke alá maga is odabújt (tk. bement). Az ebek a merre ugornak, arra ugornak, ő üvölt: «Végünk van! végünk van! (tk. itt halunk! itt halunk!)» Az út igazán fás. Ő a subáját fogta, ketté szakította, apró darabokra tépte. Az asszony a havon arczczal lefelé fekszik, a szánhoz van kötve. 0 a szándeszkája alatt szintén arczczal lefelé fekszik. Miközben [így] fekszik (tk. fekvése közben), az ebeit uszította, [azok] egy halálig iramodnak. A tíz eb a merre üvölt, arra üvölt. «Harmincz ember, az ebeinket fogjátok meg (az Asszony-unokája kiabál), végünk van! végünk van!» A harmincz ember kiugrott. A mint kimentek, az ebszán ott állott. A harmincz ember látja: az ebszán föl van fordulva, a fölfordított szán útja csupa vér! A harmincz ember a szánt fölemelte, az ebszán alól ő (az Asszony-unokája) csak nehezen
