Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)
Tanulmányok - Pápay József: Északi-osztják nyelvtanulmányok. (I.) 345
ESZAKI-OSZTJÁK NYELVTANULMÁNYOK. 347 A három északi nyelvjárás közül tüzetesen csak kettőt, ú. m. az obdorszkit és a berjozovit tanulmányoztam. Az a nyelvi anyag, a melyet itt nyújtok, e két nyelvjárásterületről való. A szövegek megválasztásánál különös tekintettel voltam arra, hogy azok mennél hívebb képet adjanak a köznyelvről. Az úgynevezett hősi énekek és mythologiai regék nyelve nagyban eltér ettől. Később azonban ilyeneket is fölveszek a szövegek közé, hogy az osztják népköltés termékeiről lehetőleg teljes képet nyújthassak. A szövegeket nyomban követi a szójegyzék, ebben azonban csakis a szövegekben előforduló szók lesznek fölvéve. Szándékomban van ugyancsak itt egy kis nyelvtani vázlatot is adni, a mely nagy vonásokban e két nyelvjárás főbb sajátságait fogja föltüntetni s a szövegek olvasásához, helyes megértéséhez támasztékot nyújt. Átírásomban alkalmazkodtam a Finnisch-ugrische Forschungen hangjelöléséhez, mely már ismeretes a nyelvészeti irodalmunkban. Ettől csak annyiban térek el, hogy a berjozovi nyelvjárásban előforduló zöngétlen spiráns Z-hang jelölésére a SZINNYEI ajánlotta A-t használom, a melyet KARJALAINEN is elfogadott.*} A tökéletlenül képzett hangok labializálását KARJALAINEN után •b, d és I jegyekkel jelöltem meg. Ugyancsak KARJALAINEN után §- és £-vel jelölöm az s-, ^-hangok palatalizált alakjait, a mikor a nyelv elejének erős domborításával vannak képezve. A 'jel mássalhangzók között zöngétlen átmenetet jelöl, a zöngés mássalhangzó előtt vagy után — zöngétlen elő- vagy utórész. Az időmértéket háromféleképpen tüntettem föl: a rövid hangzót rendesen jel nélkül, a félhosszút N jellel, a hosszút pedig " jellel. A főhangsúly az északi osztjákban rendesen az első szótagon van, a mellékhangsúly pedig a harmadikon. Az igekötő elenyészteti az alapszó hangsúlyát, úgyszintén a tagadó és tiltó szócskák is az utánuk következő igéét vagy igeszerű névszóét. E tekintetben a kazymi nyelvjárásban jelentékeny eltérések vannak. (L. KARJALAINEN nagybecsű hangtörténeti munkáját. 270— 274. lap.) *) Zur ostjakisclien lautgeschichte. I. Über den vokalismus der ersten silbe. Helsingfors, 1904.
