Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)
Tanulmányok - Erdélyi Lajos: A háromszéki nyelvjárásról 309
332 EBDÉLYI LAJOS. rendesen a-t, sőt o-t is ejtenek pl. megfogy (= fagy), d helyén a-t, pl. vaj, á helyén meg nemcsak a-t, de még a sőt a-t is, pl. aldsonn istdlom. Ugyanitt hallhatni leggyakrabban az §, illet, e-t is, pl. degett csaknem: dágett (deget, szekérkenő); elment, erre ne! (erre ni!). Általában e tájszólást a nagyobb mérvű ajakzárás és az alsó hangzóknak hátrább és lentebb képzése jellemzi. A rövid hangzóknak folyékony hangok és pótlónyújtás következtében beálló meghosszabbodására nézve nagyjában az alsósepsi tájszólásnál mondottak ismételhetők: szűk ejtésűek, de hosszabbak s itt zártabbak is. Itt is előfordulnak a kézvei és irval-féle (irva) alakok is s egy pár csiki tájszó is, a mi természetes. IV. A negyedik tájszólást Szentlélek (Kézdiszentlélek), Kiskászon, Peselnek (most: Kézdikővár), Szárazpatak nyelvjárása alkotja, s némileg Karatnára és Volálra (most: Karatnavolál) is átnyúlik e tájszólás, mely községek az előbbiekkel együtt szintén Felső -Fehérmegyéhez tartoztak az új megyerendszer életbeléptetése (1876.) előtt s azokkal a megye peselneki járását alkották. E tájszóláshoz hasonlít — mint előre jeleztük — az előbbi tájszólásból Pólyán (most: Kézdiszentkereszt) nyelvjárása is Szentlélek mellett, bizonyára e szomszédos hatás következtében. E tájszólást a legemlegetettebb községéről szentléleki tájszólásnak nevezhetjük. Jellemző sajátságai meg a következők: A hosszú í, ú, ű felső nyelvállású hangzókat használja, mégpedig első és második szótagban tán az erősségi hangsúly s részben az alcsiki nyelvjárás hatása következtében nemcsak a köznyelvi hosszúaknak megfelelőleg, hanem rövidek helyén is pl.: tükör, túró, hiba. Tán szintén ama hatások alatt a folyékony hangzók előtt álló i, u, üt is rendesen teljes hosszúsággal ejti és az l kiesésénél a pótlónyújtást oly esetben is használja, a melyben a Sepsialsóban, Orbaiban s részben a kezdi tájszólás nagyobb részén legalább ma már nem tapasztalható. Tehát pl. kűd, küdi (küld), sűdő (süldő) stb. A középső nyelvállású hosszúhangzókat (é, ó, ö) általában diftongizálja, s így a kettőshangzókat használja. Eendesen 'e\ ö~, v. cft} <$ (régebbi jelölés szerint e é, a ó, ö ö) kettőshangzókat ejt, pl.: kek z, vöH, mezoü (kéz, vót, mező). Sokszor az é helyett csak szélesejtésű e-t kapcsolóhang nélkül, pl. kez, el (él), vö.
