Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Kisebb közlemények - Sz. J.: Leg 308

308 MELICH JÁNOS. 672. 1. jegyzet), de a melyről Magyar grammatikátskájában külön nem szól.*) E három pontban felsorolt bizonyítékok kétségtelenül vallják, hogy WENDELINÜS «Medvlla»-jának magyar értelmezője a helyesírásban GELEJI KATONA ISTVÁN híve volt. Hogy név szerint ki volt ez az értelmező, nem tudjuk, valószínű azonban, hogy valamelyik gyulafejérvári tanár, esetleg maga GELEJI KATONA az értelmező. MELICH JÁNOS. *) A ritka előfordulású palócz gánájvá, szépvé szintén újabb analógiás alakulás lesz (vö. SZINNYEI, NyK. XXXV. 134, 135. és SUS. Aik. XXIIT8). Leg-. KUNOS IGNÁCZ a NyK. 16:456. lapján a török fölsőfokból s a legott, legelső, legutolsó-íélékből helyesen következteti, hogy a magyar fölsőfok leg-je eredetileg nyomatékosító szó volt. Abban azonban nem adhatunk neki igazat, hogy a leg- mása a finn liika «nimius, superfluus» és (ha ugyan nem finn jövevényszó) a lpN. ligge, líge. Az utóbbi, a melynek a pontos alakja liigi- [co IpS. liké-), csakugyan a finnből van átvéve, de a f. liika maga is jövevényszó (vö. THOMSEN, BFB. 195). Én a m. leg- mását a cser. Ion «sehr» (SUS. Aik. VII. 40) szóban látom, a melyben GENETZ meghatározása szerint «o bezeichnet einen ziemlich offenen gutturalen Vokal zwischen a und estnisch ő» (uo. az előszó 2. lapján), tehát a FUF. hangjelölése szerint: lep. (Vö. NyH.3 104.)

Sz. J.