Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Fokos Dávid: A locativus-féle határozók a votjákban - 207

A LOCATIVUS-FÉLE HATÁROZÓK A VOTJAKBAN. 221 WICHM. I. d. 447. | kema um ulela ta dünnein, tau suini küld ta nünallé soká nem élünk ezen a világon, köszönetet kell mondani ezért a napért. M. d. 190. | mil'am vordiskám muzemin dalán susied kérgaloz a mi szülőföldünkön mindig énekel a gáborjánszarka. M. d. 261. (WICHM. I. d. 283.) | soki-ik veé dunneviUs olo-kinjos — mn ze ni-vilin-no, inmin-no, vuin-no ulisjos — cisto so-dora lukaíkiUam akkor az egész világról való állatok — a földön, égben és vizben élők — mind hozzá gyülekeztek. M. 70. | i n m i n pil'em uja, muzem-vilin bah atir koska az égen felhő úszik, a földön hős járkál. M. 61. j og palaz van, og palaz ovol egyik felén van, másik felén nincs. M. tm. 83. WICHM. II. tm. 295. | so'-páuan gur-suti tu% duno azon a vidéken a kemenczeagyag igen drága. WICHM. II. 111. || magy.: mykoron Parusia féld eben volt volna. EhrC. 26. (vö. mi luom buika.r muiziem a d wir sind in der Bucharei. WICHM. I. d. 255.). | hog zarandoklana Moabitidesnek vidékében. BécsiC. 1. j es veteve wt ez muncas vilagbele. HB. Hely, puszta, mező, utcza: ta dunnelan intijaz niiis-ik ne-no-mir-no vilimta ennek a világnak a helyén kezdetben semmi sem volt. M. 49.*) | tddi-no lud-kec-yijodd ceber kiráz med sidoz fehér nyúlfiókjaid hadd játsszanak szép pusztájukon. M. d. 260. | sizil vusa busijin ié-vosas ad'amijdz ad§oz őszszel egy juhot áldozó embert pillant meg a mezőn. M. 139. | éosles med időd kivin busijin pudo-éivotma vadtól óvd meg három legelőn lábas jószágomat. M. 167. | uramén p<°né aj utd-der hej, az utczán alkalmasint a kutya ugat. M. d. 161. | miiem esti ülté a in losiaskon djria dzutjs lu! légy támaszunk, ha az utczán (részegen) tántorgunk. WICHM. I. im. 55. || magy.: Budosnak ky etlenben es tauol ualo he ly e k b en. EhrC. 114. | El ne essék itt az útban. Vadr. 281. | es mene az me z ewb e. EhrC. 139. ]| finn: hyva on ystdvd tiessd jó a barát az úton. AHL. 27. Part, lejtő stb.: soiz kjnem no so-bere naXUkem no addéem at'éiz asizs beró gin ő behunyta a szemét, azután nézett és a parton látta magát. WICHM. II. 162. | ódig adami ti-durin gozi punam egy ember a tóparton kötelet font. M. 111. | Oé-durin ton, Kam-durin mon te az Ocs partján [élsz], én a Káma partján. M. d. 189. | gure$ bamin geó jurtmi a hegy oldalán jó házunk. M. d. 266. | guirez no bayad osmesed hegyed lejtőjén forrás van. WICHM. I. d. 74. | dzuáit guireélen d'iuiios a z kézit osmesios tuS uno a magas hegy tetején sok hideg forrás van. U. o. d. 12. | sikis-pidsin waú mil'am bubijos a ládafenéken *) Vö. locativus. Nyelvtudományi Közlemények XXXVI