Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Fokos Dávid: A locativus-féle határozók a votjákban - 207

220 FOKOS DÁVID. val-vilá kerttilisa puktam a mézszedő kapta a holttestet és rá­kötözte egy közel járó lóra. M. 134. || osztj.: vanna közel; ÉO. yuvna, DO. yuove'n, yován, SO. kován messze, távol. | v o g.: akw­mat-ert mater elén ti kuriténé sujti egyszer csak a távolban va­lami csattogás hallik. VogNGy. I. 13. ||magy.: íme látok, lá­tok . . . megnyílt a jövendő távolban, közelben. Ar: Eáchel sir. | Zewkes feyervarhoz leen w kezeiben. EMK. I. 9. KUNOS és MUNKÁCSI úgy fogják föl a -ben rag szerepét e szavakban, hogy «a felületen való helyviszonyt» jelent, tehát superessivus-functiójú. De úgy is magyarázhatjuk a -ben ragot ezekben a kifejezésekben, hogy (csak részben) körülzárt térben való bensőséget fejez ki. A beszélő egy tért képzel maga körül, nemcsak a föld síkjában, hanem fölfelé is. A mi ezen a «sphae­rán» belül van, az közelben van, a mi rajta kívül van, az távolban, a magasban van.*) így mondja a mordvin is: malaso közelben; így magyarázható a finn névutóknak is esry része: seisoo tuomarin edessa áll a biró előtt. BUD. Fny. 108. így a votjakban is: vél én kizili kün-géna a magasban csillag csupán három [van]. M. d. 76. j uinin no ponar, viinin no ponar untén ist eine Laterne, oben ist eine Laterne. WICHM. I. d. (50. c) Superessivus. Már a bevezetésben láttuk, hogy milyen könnyű és ter­mészetes az átmenet inessivusról superessivusra. így láttuk, hogy dünjaén ,a világban' lehet inessivus-értelmft, de már superessivus a jelentése ebben: so tiris ta acmá kálik dunnein volkktni kutkám azon időtől kezdve ez a mi fajunk a világon szétterjedni kezdett. M. 55. Sőt a superessivus kifeje­zésére szolgáló névutóval is: . . . kot'-mar mar-ka ad'amili kulá dini ne- vilin cisto kildám mindenféle, a mi csak embernek kell a világon, minden előtermett. U. o. | Éppígy: tulis koskis badfjin vuad lud-^a^aged ujaloz tavaszkor folyó nagy vizedben úszkál vad ludad. M. d. 4. és u. o^. 94.: tü-v élén ujas cüMz ad$á egy tóban úszó kacsát lát. | Éppígy: tőle §in silis ad'ami a holdban álló ember. M. 56., nem akar mást mondani, mint azt, hogy a hold vonalaitól körülzárt (látszólagos) felületen látszik egy emberi alak. Világ, föld, ég, vidék: to'n-a meda duinnein ko't­males zek mindennél nagyobb (legnagyobb) vagy-e a világon? *) Az említett osztják és vogul alakok tiszta locativusok; de ezekben a nyelvekben tudvalevőleg mindig locativus szál fejezik ki az inessivust.

Next

/
Oldalképek
Tartalom