Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Fokos Dávid: A locativus-féle határozók a votjákban - 207

214 . FOKOS DÁVID. öt in no diámon, tátin no dimon ott is ellenség, itt is ellenség. WICHM. I. d. 60. || tin-btin (íme, ott) = tini otin. Ez a tini pedig ta-ini-h'ó\ van összevonva, tin otin poktsi kizez serjn, kipi urtsin keh ime ott alszik a kis fenyőfa alatt, a faifcőke mellett. WICHM. if. 144. Éppígy u. o. II. 155. Az otin eredetibb *sotin helyett való. Míg tátin alapszava a közelbe mutató ta névmás, addig oíírc-nak a távolba mutató so az alapszava (vö. soku akkor, so-kám annyi stb.). Érdekes, hogy ez a sotin alak elő is fordul, de csak egyszer: WICHM. II. 156. ódig azin giné ad'dzem jugit az: sbtin atsko lipetjos, utó punijos csak egy helyen látott világos pontot: ottan tetők látszanak, kutyák ugatnak.*) (Zürj. setön, sen.) Az öüin (WICHM. II. 177.) és tat'ijn (u. o. II. 129.) szintén «ott, itt» jelentésű alakokban, a nyelvérzék a tulajdonképpen ragos szókat ragtalan névmásnak tekintette és az -i-n ragot hozzátéve, ezeket otin és tátin jelentéseben használta. Nyomatékosítva: tatin-ik ugyanitt, otin-ik ugyancsak ott, ugyanott, éppen ott. Hol? kitin, Kaz. kétén; malm.-urz., jelabugai kitin, glazovi, beszerm. kitin. Kitin med-ag kolom-ini? vájjon hol fogok már hálni ? M. 69. kof kitin bárhol, olo-kitin valahol, ne-no-kitin-no sehol. Már itt említjük, hogy kitin lehet módhatározószó is. Ezt a használatát mutatják a következő mondatok: kitin soli istarsinaá pirni? hogy juthatna ő a birói székbe? M. 143. | odik su'rim keúeráz sortísa bittod, berán kitin kuzjini jonzá ud setti egy szakasz kerítést összetörvén, nem találod módját, hogy rakjad ismét össze. GAVR. tm. 46. Más határozószók: pedlon kint: korkan no eböui, pedlon no éb'nii es ist weder in der Stílbe, noch draussen. WICHM. II. tm. 112. berlon hátul. kidbkin távol, matin közel; 1. inessivus (3. A határozószókul használatos névutókat 1. a névutók tárgyalásánál. b) Inessivus. Eredetének megfelelőleg inessivus a főjelentése, vagyis egy tárgy belsejében való léteit fejez ki, «még pedig a nyugvás, vagy legalább relatív (a mennyiben a subjectum az objectum terén belül esetleg mozoghat is) nyugvás momentumával)). (KUNOSMUNKÁCSI 17. 1.) *) Vö. o(i helyett sot'i: WICHM. II. 127. y