Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Fokos Dávid: A locativus-féle határozók a votjákban - 207

A LOCATIVXJS-FÉLE HATÁROZOK A VOTJÁKBAN. 211 Az -d-n rag comitativusi szerepe eredeti helyhatározó jelentéséből magyarázódik meg. A helyhatározásnak az a faja, a melyet az -n jelölt, két tárgy között lévő bizonyos kapcsolatot, összefüggést fejezett ki. Két tárgy a térben egymáson, egymás mellett van, a két tárgy együtt van : egyik tárgy a másikkal együtt van. (Vö. og-inan (egy helyen >) együtt; éppígy og-a^in együtt, egy helyütt). Ezen a nézeten van WESKE is, ki «Untersuchungen zur vergleichenden Grammatik des finnisehen Sprachstammes» ez. könyvének 42., 43. lapjain ezt mondja: «Den Zusammenhang des Comitativs mit dem Locativ glaube ich mit folgendem Satze ausdrücken zu können: was bei, an etwas ist, ist eben mit etwas. Dieser Ansicht ist auch schon BOLLERD. A) Az -l-n-ragos határozók. Láttuk, hogy az -i-n ragnak inessivus az alapjelentése, míg az -d-n főleg instrumentális-comitativus. Mielőtt az -i-n rag használatára áttérnénk, ezen rag alaktanát illetőleg még a következőket akarjuk röviden megemlíteni. MUNKÁCSI a szarapuli, jelabugai, malmysi, glazovi és ufai nyelvjárásból -in alakot idéz; a kazáni nyelvjárásban azonban e rag alakja: -én. WICHMANN a malmyz(-urzumi) és jelabugai nyj.ban -in, az ufai, glazovi és beszermani nyj.-ban azonban }n alakot talált. Mint már említettük, az i (i) nem tartozik a raghoz, ill. eredetileg nem tartozott hozzá; nem egyéb, mint a szó tövének véghangzója, mely azért tartotta meg i-szinezetót, mert közvetlenül utána nem következett nasalis. Ez a tővégi hangzó természetesen csak külömben mássalhangzón végződő szó végén volt meg, míg amúgy is magánhangzón végződő szó végén nem szerepelt. A magánhangzóra végződő szavak inessivusát ezek szerint •i- nélkül kellene képezni; valójában pedig éppen az így képezett alakok a légritkábbak. Csak néhány ilyen alak fordul elő: korkan a házban (korka ház), kivalan a nyári sátorban (kwala), afilon elől, előbb, pedlon kint, vadían hajdan (palán valamely félen v. oldalon). Külömben pedig a magánhangzós végű szók is -j-w-nal képezik ezt az alakjukat; pl. pwin a fában, dunnein, duinúem a világon, tűén a tóban, vmin a vízben, vu-koin a malomban, lapkain a boltban stb. Ezeket az alakokat úgy kell magyaráznunk, hogy a szók túlnyomó része mássalhangzós végű