Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Fokos Dávid: A locativus-féle határozók a votjákban - 207

212 FOKOS DÁVID. Volt; ezeknek teljesebb, i-végü tövéhez járult a rag. Ezekből elvonták azután az -i-n alakot, mint az inessivus ragját és ezt hozzátették a magánhangzóra végződő szókhoz is. Egészen hasonló fejlődést látunk — hogy egy igen közeleső példát vegyünk — a magyarban, a hol a legkülömbözőbb nyelvjárásokban találunk a ki-n, mi-n helyén ilyen alakokat: kién, mién (kiön, miön). Itt is a nyelvérzék a parton, vizén, földön-féle alakoknak egész -on, -én, -ön végzetét vette ragnak. — A votjákban az -i-n ragalak általánossá vált, és csak néhány határozószó és egy-két más szó tartotta meg eredeti -n ragos alakját. Annyira általánossá vált az -in, hogy WIEDEMANN egyenesen az -in alakitól magyarázza a korkan-féle alakokat (>+korka-yn, 36. 1.) — A magánhangzón végződő szók és a magánhangzón kezdődő rag közé gyakran toldanak hiatus-töltő j-t, pl. busijin a mezőn, duinneiin a világon, kokijin a bölcsőben, Uattmiin az erdőben stb. Birtokos személyragokkal együtt az inessivusnak ezek az alakjai (jurt ház): jurtám, jurtád, jurtaz, házamban, házadban, házában; jurtami, jartadi, jurtazi, házunkban, házatokban, házukban; jurtjosam, jurtjosad, jurtjosaz, házaimban stb.; jurtjosami, jurtjosadi, jurtjosazi, házainkban stb. Ezek a most felsorolt személyragos inessivus-alakok összeestek az illativus megfelelő alakjaival. A zürjénben részben szintén egybeestek az inessivus és illativus személyragos alakjai, de nem egészen. Ott u. i. az iness.-i karám mellett találunk kar'óyn (városomban) alakot is; az ill.-i karám mellett pedig karöö (városomba) alakot. Ilyen synkretistikus esetek a rokon nyelvekben is előfordulnak. A magyarban — az újabb nyelvben — éppen a zürj.-votjákkal egyezőleg az iness. és illativus esett egybe (bár nem általánosan). Pl. Abba a faluba minden ember bolond vót. Nyr. III. 34. | Uram a városba piros csidma vonni, apám az erdőbe somfa vesszőt vágni, anyám a malomba fejér liszt őrleni. Vadr. 15. BRASSAI a -ben és -be ragok egybeesését annyira általánosnak vette, hogy kijelentette, hogy «a -ban és -ba közt állított külömbség semmisem egyéb, mint a nyelvtanárok költeménye)). Gyakoriak a synkretistikus (személyragos) esetek különösen a finn nyelvjárásokban. Az indogermán nyelvekben közönségesek. 1. Hely h atár oz ók. a) Locativus. Az -i-n rag alapjelentése a magyar -ben ragéval azonos. Mindamellett előfordul általános locativusi jelentésben is. Ezt a