Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - XI. 1

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 45 részre, s ezeket körülbelül ily időben rendben mondottak el: éjjel 1 óra, 4—5 óra, 6 óra, 9 óra, délben 12 óra, délután 3 óra, este 6 óra. A mise egész más, ezt csak délelőtt lehet mondani. A zsolozsmából az esti részt vecsernyének hívják. Zsolozsmát köteles végezni minden szerzetes és segédpap (diaconus), ellenben szentmisét csak a miséspap (presbyter).» Tudva már most a m. zsolozsma hangalaki fejlődését és jelentését, könnyen megfelelhetünk arra a kérdésre, milyen eredetű a zsolozsma. Az összes szláv nyelvekben van egy sluzhba szó, a mely «szolgálatot*) jelent (v. ö. Cod. Mar. indexe alapján a Münch.-k. fordítását). Ennek a sluzhba szónak egyházi term. technicus használata is van. Az óbolgár emlékekben (v. ö. sluébba tajna, sluzhba crhkvhnaja, Assem. 126, 140, 176. stb., JAG. Zur Enst. II. 65.) és a görög kel. szláv terminológiában a sluzhba minden, a templomban végzett isteni szolgálatot jelent, különösen azonban sluzba annyi mint mise (v. ö. or. síitába, bolg. slagba, oláh slujbá: soversenije svjakago bogosluzebnago déjstvija, szerb sluéba: mise, kisor. sluéba bóza: Gottesdienst, Liturgie, Messe ZELECHOWSKI). A róm. kath. szláv nyelvekben is megtalálható a sluzba szó egyházi használata. A lengy. sluéba boza «misét» jelent (LINDE), míg a cs. sluzby bozí, t. sluéby boéie, osztr. szlov. sluéba botja, hazai szlov. sluéba boéja (Zobr. szlov. 14, 23.) általában ((istentiszteletet, Gottesdienst»-et. Azt a specziális jelentést, a mely a m. zsolozsma szóban van, megtaláljuk a róm. kath. horvátban. A XIV. századi Szent-Benedek-rendi regulákban olvassuk: «sic finiantur vigília? nocturníB = horvátul: tako se svrsi sluéba nocna | qualiter aestatis tempore agatur nocturna laus = horvátul: kako se léti tvori sluéba nocna» (Starine VII. 92. lp.). Ez idézetből az látható, hogy a m. zsolozsma-nak teljesen megfelelő jelentésű szláv sluéba megvan a róm. kath. szláv (horvát) terminológiában, s ép azért az a nézetem, hogy a m. *szluéba > *szlozba, *szolozsba, szolozsma, zsolozsma róm. kath., még pedig horvát-szlovén eredetű kifejezés nyelvünkben. zsoltár. Az óbolgár és magyar párhuzamos emlékekben igen sokszor van szó zsoltar-ról, s így abban a helyzetben vagyunk, hogy nem kell találgatnunk, mi lehet az óbolg., illetve a gör. kel. szláv kifejezés. A helyek ezek: