Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)
Ismertetések és bírálatok - Szinnyei József: Simonyi Zsigmond: A magyar nyelv. 427
ISMEETETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK. 433 48. 1. A lp. többesszámképző -k előtt zöngétlen magánhangzó van, s ezt h-val lehetne jelölni. A plur. -k és -t viszonya még nincsen tisztázva. (A lappra nézve vö. FUF. II. 55, WlKLUND.) 49. 1. A lp. 2. szem. birtokos személyrag nem -d, hanem IpS. -t, lpN, -ot, IpO. -nt, a 3. szem. pedig nem -s, hanem -s. A m. szemem, szemed, szeme-vei egyeztetett lapp (lpN.) alakokra nézve azt kell megjegyeznem, hogy azok nem nominativusok, hanem genitivusok és accusativusok; a IpN.-ban szemólyragos nominativusuk csak a rokonsági neveknek van. — A m. -d személyragnak (a mely az én nézetem szerint eredetileg nemcsak a °2. szem. birtokost, hanem a birtok többségét is jelölte, vö. NyH. 117), közvetlen megelőzője csakugyan *-nd volt, de ez kétségkívül még régibb *-<«£-bői fejlődött, mert a %. szem. névmás kezdőhangja a finnugor alapnyelvben eredetileg (és később is a legtöbb alapnyelvi nyelvjárásban, így abban is, a melynek mai alakja a mi nyelvünk) minden bizonynyal t volt (vö. NyK. XXI. 190, BUDENZ); a lapp személyrag-alakok szintén eredeti *-nt-ie vihetők vissza, mint a IpO. mutatja, a melyben az -nt még meg is van; a finn silmánsi is *silmánti-höl lett, mint a szerző helyesen mondja, de a silmasi-re nézve téved, midőn a silmánsi továbbfejlődésének tartja; a -si nem -nsi-ből lett, hanem -ti-ből (a mely elő is fordul a régibb irodalomban); a -mi továbbfejlődése (nemkülömben a -si-é is) a diai. -s (vö. SETÁLA, AH. 56). — Azt a föltevést, hogy a vogul -n személyrag *-ndből (vagy akár *-nt-ből) fejlődött, nem lehet elfogadni; a szótagvagy szó végző nasalis + explosiva (v. spiráns) hangpárból ugyanis gyengülés esetén sohasem a nasalis, hanem mindig a másik hang maradt meg, pl. k'ünt- (1. szem. birt. krűntd>n): k'üt «háti batyu» | sánt- (3. szem. birt. ^sántát): sdt «szád, nyílás» | ^ürrmni-: yürmit «harmadik)) | nihnt-: nilit «negyedik)) | ydtdnt-: gátit «hatodik» | kc ump (plur. tíumprt): k'up «hab» J kwáns- (birt. 1. szem. kivánsdm): hwás «köröm» J /díj}--, /dny- (prses. 3. ydnyi, prast. 3. yanyds) «hág»: yjiyii «fölvisz» stb. Egyébiránt számba kell venni, hogy a vogulban a 2. személynévmás kezdóhangja -//, s a személyrag minden bizonynyal ezzel azonos. 49. 1. A plur. 2. szem. lp. birt. személyrag d-vel van írva (-dek), az alanyi személyrag pedig a következő lapon helyesebben o-vel (-dek); így kellett volna írni az alanyit is, s a lapp szavakat máskülömben is kevésbbé nagyoltan (pl. a ragok magánhangzóját á-vel kellett volna írni, nem e-vel). — A lapp és a finn szavak jelentése csak «atyánk, atyátok)); ez elől az «ősünk, ősötök» elhagyandó. 50. 1. A lp. manaj-Sek alakot a szerző hangjelölése szerint nagyoltan így írtam volna: mq,náj-dáhk (fonetikus írással így Xye/vtudumúnyí Közlemények. XXXV. 2S
