Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)
Ismertetések és bírálatok - Szinnyei József: Simonyi Zsigmond: A magyar nyelv. 427
434 SZINNYEI JÓZSEF. van: manái-deok). — Alább a vog. föltételes módképzőt -ne helyett szintén -ná-nek kellett volna irni a könyvben használt hangjelölés szerint. De a yql ne-m külömben sem helyesen konstruált alak, mert a föltóteles mód képzőjének csak a vogKL. ós T. nyelvjárásban -ne (o: -ne) az alakja, s azokban az ige töve nem yjil-, hanem kJtal-. — A finn elanen, elánette potentialisalakok jelentése nem «élnék, ólnétek» (1. BUDENZ, Finn nyelvtan6 52). 51. 1. «Hogy az olyan kifejezésekben, minők te-n fejedre, ö-n kénye szerint, az első szó valóságos ragos genitivus,*) azt csak a rokon nyelvek derítik ki, melyekben szerte megvan és szerepel a birtokos -n rag.» — Az én nézetem szerint a rokon nyelvek nem azt bizonyítják, hogy az az -n genitivus-rag (hiszen akkor az én alakot is genitivusnak kellene tartanunk), hanem azt, hogy képző (vö. BUDENZ, UA. 288). BUDENZ a finnugor genitivus-rag mássát az ennen, tennen, önnön stb. alakok végén látta (MUSz. 194), de az én nézetem (NyK. XXXIII. 252) szerint ezt a föltevést sem lehet elfogadni. 51. 1. F. tyke-ná o: tykó-na. A f. tüvena («tőül») helyett jobb lett volna a vót tüvenná «-nál» alakot idézni. — A m. künn vogul megfelelőjéül kwon van idézve, s ez helyes is. de van hasonlóbb alak is: kwan, sőt a m. kiint megfelelője is megvan a vogulban : kwánt (vö. MUNKÁCSI, Vog. nyelvjár. 180). — Vog. ma-t, pal-t o: wa-t, pal-t. — Md. avat o: avat. 52. 1. A szókezdő n^n megfelelésre példákat kellett volna fölhozni. 53. 1. Md. pele- o: pel'e-. 54. 1. Vog. yáyg- o: %Spy- vagy khapgh- | osztj. yoy- magánhangzója félhosszú; van (származékban) közelebb álló alak is, a melyet nagyoltan így lehet írni: yáy- \ vog. yol- o: yöl- | osztj. yul- o: yöl- | zürj. kil-nél van a m. hall-hoz hasonlóbb alak is: (nagyoltan írva) kai- | md. sepá o: seppá j zürj.-votj. sep, söp o: zürj. sep, votj. sep \ zürj.-votj. sön (sajtóhiba pro sön) o: sen. 55. 1. Lp. kvele elavult írásmód (lpL. pontosan: kuöllé) osztj. %at o: jöí v. kháth (nagyoltan írva) | osztj. nem o: nem, zürj. nim o: nim. — Az Árpád-kori szóvégi magánhangzókra nézve vö. föltevésemet: NyK. XXXIV. 1 — 11). 57. 1. s köv. A szerző az ural-altaji nyelvrokonságról szólva most már (nagyon helyesen) értésére adja az olvasónak, hogy ez a rokonság «tüzetesen vizsgálva s tudományosan eldöntve még nincs». — Megemlíti mellékesen, hogy «tarthatatlannak bizonyult a sumir ékiratok nyelvének az urál-altajiakkal való rokonítása». *) A 440. lapon: «Inkább lehetnek genitivusok a te-n, ö-n névmások . . . .»
