Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Ismertetések és bírálatok - Szinnyei József: Simonyi Zsigmond: A magyar nyelv. 427

Ismertetések és bírálatok. SIMONYI ZSIGMOND. A magyar nyelv. A Magyar Tudományos Akadémia könyvkiadó bizottsága megbízásából írta —. Második, átdolgozott kiadás. Két térképpel s két külön melléklettel. Budapest, Athenasum 1905. 8-r. VI+485 1. Ara vászonkötésben 10 korona. Örömmel fogadtuk ezt a könyvet, mikor másfél évtizeddel ezelőtt először megjelent, s még nagyobb örömmel fogadtuk előttünk fekvő második kiadását, a melyet minden érdeklődő várva várt. Az ilyen népszerűsítő munkának, a mely legfőképpen az ú. n. nagy közönségnek, tehát nem szakembereknek van szánva, de azért a magyar nyelv tanítására készülő egyetemi hallgatóknak is sokat forgatott kézikönyvük, mennél gyakrabban kellene új kiadást érnie. Minden tudományos munka, még a legspecziálisabb részletkérdéssel foglalkozó is, ki van téve annak, hogy előbb-utóbb egy vagy más részben elavul; de valamennyinél inkább és hamarább ki van téve a részleges elavulásnak az ilyen összefoglaló munka, a mely sokat ölel föl. A szakember a folyóiratokban és külön megjelenő dolgozatokból tudomást szerez a tudomány haladásáról és egyes elméletek, nézetek, magyarázatok, adatok elavulásáról; a fölsőbb oktatással foglalkozó tanár minden erejéből azon van, hogy hallgatóságát mai színvonalára emelje azon tudománynak, a melynek egy részét tovább terjeszteni hivatva van. De az ú. n. nagy közönség, a mely szakdolgozatokat nem olvas, azon a színvonalon marad, a melyen a kezébe adott könyv áll, s nincs tudomása arról, hogy abban a tíz-tizenöt évvel azelőtt megjelentkönyvben olyan dolgok is vannak, a melyek megjelenése óta elavultak. Az egyetemi tanárnak is kerékkötője a régi könyv, mert «bár a lelkét is majd elébe önti» a hallgatóságának, s bár váltig hangoztatja is, hogy ez meg ez a tetei vagy fölfogás tévesnek bizonyult, mindig akadnak olyanok, a kikre nézve az ő beszédje a pusztában kiáltónak szava; s ha meghallják is, elröppen, feledségbe merül, kitörli az emlékezetükből a nyomtatott betű, a mely «manet» és rendületlenül terjeszti az elavult igazságokat.