Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Ismertetések és bírálatok - Szinnyei József: Simonyi Zsigmond: A magyar nyelv. 427

428- SZINNYEI JÓZSEF. Az a másfél évtized, a mely SIMONYI könyvének első kiadása után eltelt, a magyar nyelvtudomány fölött sem suhant el nyomtalanul. Gyarapodtunk és előre haladtunk; s bizonyára maga a szerző kivánta leginkább, hogy könyvének új, átdolgozott kiadásával kiszoríthassa a használatból a régit, a mely annak idejében teljesen a tudomány színvonalán állott, de idővel egyben másban elavult. A mi jó tulajdonságot dicsérhettünk az első kiadásban, az megvan az újban is. Megnyilvánul benne mindenekelőtt az, a mivel nem minden népszerűsítő munka dicsekedhetik, hogy szerzője teljesen uralkodik tudományának egész nagy anyagán. Nem egy népszerűsítőnek az a baja, hogy nincsen eléggé tájékozva a tudományban; könyvekből dolgozik, a melyeket néha nem ért meg teljesen; az anyagot nem képes egész terjedelmében áttekinteni, azért hézagos a munkája; az ellentétes álláspontok és nézetek zavarba ejtik, s nem tudja, melyikhez csatlakozzék; egyszer ezt, másszor azt fogadja el ós így ellenmondásba keveredik. Minderről itt szó sem lehet. SIMONYI mögött hosszú tudományos pálya áll; ismeri a magyar nyelvtudománynak minden zegót-zugát; tudomása van mindenről, a mit e téren alkottak, és — a mi népszerűsítőknél nem közönséges dolog — neki magának is igen nagy része volt az alkotásban. így aztán természetes, hogy teljes áttekintése van, és egész biztossággal mozog. A tárgyon való teljes uralkodásból következik az előadás világossága, a mely SIMONYI minden munkájának, s így ennek is, nem utolsó jó tulajdonsága. Nekem itt nem az a czélom, hogy elmondjam apróra, miben külömbözik az új kiadás a régitől. Elég erről általánosságban annyit mondanom, hogy a beosztása ugyanaz maradt, egészben véve a tartalma is,*) de sok részletében látjuk a szakavatott átdolgozó keze nyomát. Ennek konstatálása után áttérhetek arra;

a mivel valami hasznot tehetek. Elmondok egyetmást, a mit olvasás közben a könyv szélére jegyeztem. Ezeknek az össze nem függő széljegyzeteknek hasznukat veheti az olvasó, és majd a következő kiadásnál a szerző is. * * * 32. 1. A finnugor nyelvészet művelői közül kimaradt PAASONEN és WlCHMANN. 38. 1. DELBRÜCK munkájának csak első és második kiadása van megemlítve, pedig már harmadik kiadást is ért 1893-ban. 42. 1. Az ú. n. ural-altáji nyelvcsaládok föltett rokonságáról szólva a «nagy valószínűséggel mondhatjuk)) már leszállítása ugyan *) A betűrendes tárgymutatót — sajnos — elhagyta szerző.