Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Pólay Vilmos: A vogul infinitivus használata tekintettel a magyarra 370

• 420 PÓLAY VILMOS. kok találhatók. A vogul példák azonban, azt hiszem, BEASSAI nézete mellett szólnak. Ha mármost azt tekintjük, hogy afféle elliptikus mondatok a tavdai nyelvjáráson kívül a vogulság többi részében nem találhatók és hogy ez a használat ott is csak tagadó mondatokra szorítkozik, mindebből, azt hiszem, lehet némi joggal idegen nyelv hatására következtetni. SIMONYI szláv hatást vél felismerhetni a magyar hasonló szerkezetekben, és ha a magyarban feltehető, akkor talán még inkább lehetséges e hatás a tavdaiban, mivel a tavdai vogulság elszigetelve a többitől szlávokkal van körülvéve. 3. Hátra volna még az inf.-nak két példában talált főnévi (nőmén actionis) szerepéről szólani: IV. k. auyum, et'ijemtés, éti ünlunlavé karapli ürné-ma és peremen tawan patés, étaíi (é(i yqtléné-mos) ünlunkwé varmél! tawan patés, taw-palta jis egy ember, midőn éj lett s a hajó őrzése czéljából való éjjeli virrasztásban az őrváltás sora reá esett, az éjjeli — az éjnek kivilágosodtáig — virrasztásnak dolga reá esett, ő hozzá jött 334. jani törém jql poqlt vis törém rakwi. — mohé aléytayw a nagy ég alatt kis ég esőzik. — Lisztszitálás 397. Az első példában az inf.-nak mindkét esetben jelzője van, a mi kétségtelenné teszi főnévül való használatát. Az első példa második inf.-a azonkívül még birtokos összetételt képez a varmellel. A második példa inf.-a kétségesebb, de itt is feltehető nom. actionis-ként való használata. Hogy ebben a két példában csakugyan főnév számba megy ez a két inf., valószínűvé teszi az inf. tárgyi, alanyi stb. használata, s a magyarban is akadnak példák az inf. nom. actionis szerepére, mint pl.: Nincs jobb vásárlani, mint kész pénzen [Kovács közm. 128.] vagy: Ki tanulni embere, lészen annak kenyere (Ny. XIX.). Ezzel az inf. tárgyalását befejeztem s függelékül még csak azokról az esetekről akarok szólni, a melyekben a magyar inf.-nak a vogulban -né vagy másféle ígenév felel meg. IX. A vog-ul -we-vel képzett igenév és más igenevek magyar iní'.-i szerepben. I. A vogul -né, -ni-vel képzett igenév leginkább a part. praes. kifejezésére szolgál az északi, középlozvai és tavdai nyelvjárásokban, míg a többiben még az eredetibb -p képző dominál.