Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Pólay Vilmos: A vogul infinitivus használata tekintettel a magyarra 370

A VOGUL INFINITIVUS. 403 IV. Infinitivus mint alany. Hogy miképpen fejlődhetett az inf. bizonyos igék mellett véghatározóból alanynyá, ezt a fejlődési folyamatot az ÉV. éri «kell» világítja meg, a mennyiben alapjában véve annyit tesz mint «szükségem van vmire» (v. ö. BUDENZ magyarázatát a cseremisz küles mellett álló inf.-ra vonatkozólag NyK. IV. 83.). A «kell» je­lentésű m-nek az alkalmazása túlnyomólag személytelen, s ennél­fogva a személyes alany lappangásban lévén, a nyelvhasználat a mellette álló inf.-t tette alanynyá. De a magyarban és a vogulban is két példában találunk nyomokat arra nézve, hogy a nyelvhasz­nálat az illető lélektani alanyt igyekszik grammatikailag is ér­vényre juttatni az inf.-nak alanyi szerepével szemben. S ez az újabb fejlődés nem is talál nagy akadályt az inf. alanyi alkalma­zásában, a mennyiben az inf. alanyi voltának érzése annak más­féle használata miatt nem oly intenzív a nyelvtudatban. így pl. ebben a magyar kifejezésben: «tessék leűlnio a lélektani alany azoknak a személyeknek a képzete, a kikhez ezt a felszólítást intézik, de minthogy a lélektani alany grammatikailag is érvényesülni tö­rekszik, azért mondjuk: «tessenek leűlni». Az említett két vogul példa a következő: III. k. tatiáném nq?j% vortuykwé ere'it ezen szerszámaimat fel kell peczkelni 378. IV. k. taw am lüníimém maviér yuUli! %qy'/an alwást, %assaykwé éveit hiszen ha én sirok, abból mi támad, meg kell tudni, ki ölte meg őket 171. Az m-nek személyes használata tehát mindössze csak a többes szám harmadik személyére szorítkozik, úgy mint az előbb említett magyar példában. Ha mármost ezt a két példát szemügyre vesz­szük, akkor azt látjuk, hogy itt valószínűleg más ok működött közre az m-nek személyessé változására, mint a fent említett ma­gyar példában. A lélektani alanyt mindkét példában egyesszámi dativusban állónak kell gondolni; így tehát az nem lehetett ha­tással az m-re, mert ez itt többesszámban áll; de igenis az ilyen példák analógiájára mint: titit as méykwné ére'it ezek ménkw-nek lesznek alkalmasak I. 130. a nyelvérzék az inf.-tói függő többes­számi tárgyat alanynak vette, s ez volt közvetlen hatással az éri­nek többesszámban való alkalmazására. 20*

Next

/
Oldalképek
Tartalom