Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Erdélyi Lajos: Időalakjaink és módjaink a háromszéki nyelvjárásban 332

IDŐALAKJAINK ÉS MÓDJAINK A HÁKOMSZÉKl NYELVJÁRÁSBAN. 345 Itt említendő az is, mikor pl. latinosan szólva végzett jövő kifejezésére áll, mint az irodalmi nyelvben is, mikor a jövőbeli befejezettség és elöidejűség csupán az összefüggésben jut kifejezésre, máskép nincs kifejezve. Pl. Ha megkérsz, én és élmények. Itt említendő végül az az eset is, mikor feltételes mondatszerkezetben irt volna helyett ír áll — bár ritkábban -— a mai irod. nyelvvel egyezően a mellékmondatban ; míg a főmondatban attól ma eltérően ir vala használatos nyelvjárásunkban, mint a régi nyelvben. Pl. No ládd-é, segéjtek vala én és, ha mondod. Csinálhatok vala én és, ha megkérsz. L. továbbá BuDENznél: Ha én ezt a szekeret meg nem fogom, el fut vala. Ha egyes ember nem leszel,:, ott maradok vala (id. h. 356.). De térjünk erre a következő igealakra! 2. Ir vala. — Ez időalak a régibb irod. nyelvben, mint tudjuk, általában használt volt, a mai köznyelvben azonban máinem használatos. Az egész elő magyarság közt, úgy látszik, csak a székely tartotta még fenn — mint a hatvanas évek elején BUDENZ megjegyzi — e szerinte nem kevésbbé becses maradványt, mely — mint mondja — némely fordulatokban nem is nagyon ritkán hallható, ámbár ezt is, nem lehet tagadni, az idő foga már nagyon megrongálta. (MNy. 5: 355.)*) A háromszéki nyelvjárásban is előfordul, mégpedig önállóan úgy mint viszonyítva, s «nem is nagyon ritkán», sőt ma is gyakran és «az idő fogától nem nagyon megrongálva." Azonban a cselekvés idejére nézve bizonyos szűküléssel a régibb irodalomhoz viszonyítva. A mint ugyanis HUNFALVY és SZAEVAS kutatásainak eredményeiből kitűnik, ez az időalak a régibb irodalomban a cselekvés állapotát tekintve folyamatos, végzetlen vagy tartós és be nem következett cselekvések jelölésére szolgál (mint a latin imperfectum külömböző árnyalatában) a cselekvés idejét csak általánosan jelezvén, mint multat, abban nem tevén külömbséget, hogy régebben vagy kevéssel ezelőtt mult-e stb. A mi nyelvjárásunkban azonban ma, s ugy látszik ez az egész székely*) Úgy látszik azonban, a kalotaszegi nyelvjárás is fentartotta a «tartós mult» régi alakját, mint iszom vala (CZUCZA, JANKÓ JÁNOS: Kalotaszeg leírásában, 220. 1.). Ez az alak azonban ott tán ritkább.