Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Erdélyi Lajos: Időalakjaink és módjaink a háromszéki nyelvjárásban 332

346 EBDÉLYI LAJOS. ségben így van, a folyamatosságot, bevégzetlenséget, vagy tartósságot nem általánosan jelöli a múltban, hanem inkább csak a kevéssel azelőtti időre, mondhatnók a régibb nyelvtanainkkal: az a 1 i g m u 11 r a értve. így régebbi használata szűkült, mintegy specializálódott nálunk (a mit majd az ira alak fejlődésével kapcsolatban értünk meg). Ezt a használatot úgy látszik BÜDENZ is észrevette, mikor egy idevonatkozólag feljegyzett mondathoz Ugyan mit mond vala) ezt a megjegvzést fűzi: «valaki egy éppen most hallott beszédet meg nemértvén, kérdezi ezt* (id. h. 356. 1.). De hogy ez időalak használatáról is körülményesebben szóljunk, használják, mint a régibb irodalomban, A) önállóan, tőmondatban, mégpedig a) a most jelzett értékben, vagyis kevéssel ezelőtt folyó, tartós, bevégzetlen cselekvés és különösen állapotok, helyzetek jelölésére (v. ö. BÜDENZ id. h. 357. 1 ; csakhogy ott a «mult» általános kifejezés van !) hol ma irodalmilag az irt alakot használnék. Pl. Ugy szúrja vala valami a lábamot, hogy.' Éppen most menyen vala itt el né'(ni)/ Az imént jár vala itt. (BÜDENZ is id. h. 355.) A vonat sipol vala-e ? Állapot, helyzet kifejezésére : Sír vala, kaczag vala (gyermekre, mikor előbb sírt, aztán kaczag; kaczag vala itt — kaczag, a kiegyenlítődés csak a rím kedveért.) Az' gondolom vala, hogy itt vagy. Csuddlkozom vala. Asz' hiszem vala, hogy most minyd,' világ vége lesz, ojant csattana éggyet. — Különösen azokban a kifejezésekben szokásos, melyekben sohase, sohasem és effélék fordulnak elő szintén csak kevéssel ezelőtt múltra vonatkozólag, mintegy sehogy sem értelmében, így pl. Sohasem hiszem vala, hogy kiszabaduljak innét. Sohase tudom vala elhajtani azokot a szarkákat. Sohase tudok vala házajŐiíi. Soha le nem tudjuk vala venni. Eleget erőlködém s mégse tudok vala annyira menni, hogy félemejjem. b) Előbbi használatával mintegy logikai összefüggésben a be nem állt, végre nem hajtott cselekvés kifejezésére — mint nem régiben az irodalmi nyelvben is*) az irt volna, vagyis f ö 1-tételes mód múltja helyett is. Mégpedig itt is a kevéssel azelőtti, mondjuk aligmultban be nem fejezett, végre nem hajtott cselekvés jelölésére, a mire a lehetőség vagy készség különben meg volt (azért a jelentőmód), csak nem ment végbe. *) V. ö. SIMONYI, NyK. 13: 159.