Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - XI. 1

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 33 is. Az idézett adatok amúgy is valószínűvé teszik, hogy az en alapján jöhetett a szó keletről éppúgy, mint nyugatról. Az sv helyén levő sz se magyarázza meg a szót; ÁSBÓTH ugyan azt tartja, hogy a v a szláv tugít-ből a magyarban esett ki, éppúgy mint a szabad < óbolg. svobodi> szónál. Nem tartom lehetetlennek, hogy a szó már az átadó nyelvben is v nélkül hangzott (v. ö. szlov. svecan és secan, PLETERSNIK és STREKELJ, 0 beneskom rok. VII., VIII., Letopis 1890:210, Arch. VIII. 451, FLORINSKIJ, Lek. I. 508.), bár a szent szó szláv alakjainál ilyen ^-nélküli alakot nem tudunk kimutatni (v. ö. hogy oláhul is s/int). S ez utóbbi körülménynél fogva kiesbetett a v a magyarban is (v. ö. hogy hasonló hangtani helyzetben: e és i előtt a Szinnye: szláv Svinné helynevet leszámítva a v megmarad, pl. szövétnek, Szvedemik, Szvidnik, LIPSZKY, Eep. locorum). E fejtegetésnek czélja volt kimutatni, hogy a m. szent szó ugyan szláv eredetű, kifejezés, de közelebbi eredetét meghatározni lehetetlen. szeptember, v. ö. A hónapok nevei. szerda, v. ö. A hét és napjai. szesztra. A régibb magyar nyelvben, adataink szerint azonban mindenesetre a XIV., XV. ós XVI. században (v. ö. Schlágli szój.: monialis apachia, begena zeztra) az apáczá-i szesztrá-nak is hívták. SZAMOTA ugyan hajlandó azt hinni, hogy a szesztra nem akármilyen apácza, hanem csak egy bizonyos rendhez tartozó apácza (v. ö. SZAMOTA, Schlágli szój. 27.). Ez az állítás azonban tévedés lesz; a tévedést nyilvánvalóvá teszik a következő adatok: aj PESTHY GÁBOR Nomenclaturájában ezt olvassuk: lat. monialis, ol. monaca, nóm. die nonn, cseh jeptista, m. zestra». b) A Marg. Leg. 195. lapja ezt írja: apacchaknak auagy zeztrakn&k, u. o. 90 : az zeztrak kevzyben stb. E két pont alatt felhozott bizonyítók elegendő annak támogatására, hogy a szesztra és az apácza teljesen egyenlő jelentésű kifejezések. A külömbség legfeljebb annyi, hogy a szesztra eredetileg az apáczáknak egymásközti megszólítása volt (v. ö. barát), s később ezen a bizalmas megszólításon nevezte őket a magyar világ is. Az ilyen bizalmas megszólítás jó magyar neve, a mint azt a Marg. Leg. 33, 35, 63, 91. lapjáról tudjuk, öcs volt. Sokkal nehezebb megfelelni arra a kérdésre, melyik szláv nyelvből való a szesztra, mert hogy szláv szó, azt a szláv nyelvekhez keveset értő is rögtön észreveszi (óbolg. sestra: ctcTpa, Máté Nyelvtudományi Közlemények. XXXV. 3