Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Erdélyi Lajos: Időalakjaink és módjaink a háromszéki nyelvjárásban 332

IDŐALAKJAINK ÉS MÓDJAINK A HÁROMSZÉKI NYELVJÁRÁSBAN. 335 hangsúlyozza (id. m. X. 1.): annál döntőbbek lesznek az érvek, annál kétségtelenebbé válik a kérdés megoldásának helyessége; s ha az újabb irodalom, természetesen befolyásolatlanabb érzékű iróink (egy ARANY, egy PETŐFI stb.) nyelvét vizsgálja, és pedig behatóbban ; s ha főként a nép nyelvét méltatja figyelmére és tekintetbe veszi, hogy időalakjaink jelentése idő folytán változhatott, egyeseknél szűkülhetett, másoknál ellenben bővülhetett az alapjelentés : akkor helyesebben s még alaposabban és szélesebben formulázhatja egyes időalakjainkra és igeidőinkre vonatkozó elméletét. Akkor nem kénytelen egyes bibliafordítóinkra nézve tévedésnek, mai irodalmi és népnyelvünkre nézve ((ingadozásnak)) mondani azokat az eseteket, melyek az ő általa, illetőleg általuk szűken és nem egy esetben nem helyesen formulázott elméletbe be nem illenek. Itt nem lehet czélom HUNFALVY és SZARVAS eljárásának behatóbb birálása, sem annak fejtegetése, hogy miért és mennyiben lett volna szükséges elméletük megállapításánál a rokon nyelvekre is tekintettel lenniök, a mi ma már természetes. Arról sem kívánok szólni, hogy az újabb irodalmi nyelvre is építhetni e tekintetben is, csak helyesen magyarázzuk. Itt én csak az élő nyelvre, mégpedig a népnyelvre kívánom felhívni a figyelmet, mint olyanra, a melynek alapján e fontos és történeti nevezetességű kérdés megoldásához biztosabb alapot adhatunk. Mert ha nem mehetünk is annyira, hogy a múlttal szemben csak a jelennek adjunk igazat e kérdésben s az igeidők használatában a népnyelvet akarjuk irányadónak tekinteni (v. ö. Nyr. 14: 182) — a mit bizonyára nem akart SIMONYI sem, csak a népnyelvet hangsúlyozta ő is: csakugyan nem hagyhatjuk azt figyelmen kívül, mivel mint már egykor IMRE SÁNDOR rámutatott röviden, találni rendet és törvényt a magyar élő és népnyelvben is (MNy. 4 : 340). S különösen azért nem hagyhatjuk ezt figyelmen kívül, mivel egyes nyelvjárásainkban mindazon, vagy legalább csaknem mindazon időalakjaink megvannak, a melyek a történeti nyelvben szerepelnek, s ezek ha itt-ott látszólag mutatnak is következetlenséget, az mai, psychologai alapon megokolható, s legtöbb esetben szépen világítja meg egyfelől az illető időalak eredeti, alaphasználatát, másfelől pedig azt, hogy ez idővel mikép tágult vagy éppen szűkült; más szóval időalakjaink jelentésváltozatait.