Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)
Tanulmányok - Erdélyi Lajos: Időalakjaink és módjaink a háromszéki nyelvjárásban 332
33G KLÍDBLYI LAJOS. Éppen ezért nem hibáztathatom eléggé azokat a különben kitűnő nyelvjárásleíróinkat, a kik az illető nyelvjárás időalakjaival csak futólagosan végeznek, vagy éppen semmit sem szólnak róluk. És ismételten felhívom a figyelmet nyelvjárásaink, az élő nyelv igeidőinek tanulmányozására. E tekintetben, tudjuk, különösen ránk, erdélyiekre vár nagyobb feladat, minthogy az erdélyi népnyelv igen gazdag igeidőkben, s mint BALASSA is hangsúlyozta : csupán e különböző idők használatának szempontjából is megérdemli a bővebb kutatást."*') Aztán különösen a székely nyelvjárások kutatóira s ránk székelyekre vár e feladat, kiknek nyelvünk, minden hivalkodás nélkül szólva, annyi érdekes régiséget őrzött meg, kivált e tekintetben is. Úgy, hogy nem hiába hangsúlyozta SIMONYI is, hogy a székely beszédet a Királyhágón inneni nyelvvel szemben leginkább jellemzi az igeidők gazdagsága, a mennyiben nemcsak hogy megmaradtak ott nagyobbrészt a régi igealakok (ira, ír vala, irt vala, ira vala, írni fog, sőt néhol írni foga), hanem még újak is fejlődtek {fogott írni, elfogott menni) stb.**) — De haszonnal kecsegtet meggyőződésem szerint többi nyelvjárásaink időalakjainak megfigyelése is. E feladat teljesítésével, nyelvjárásaink igeidőinek tanulmányozásával, biztosabb alapot adhatnánk igeidőink kérdésének megoldásához, s egyszersmind igemódjainknak egynehány, szerény nézetem szerint még nem tisztázott árnyalatát is más világításba hozhatnék. Mindezekben pedig j e l en té s tan unk n ak nevezetes adalékokkal szolgálnánk, s nyelvjárásaink mondattanához, mondattanának műveléséhez is hozzáfognánk, a mi — eléggé kár — még eddig elhanyagolt tér. Pedig bizony hálás és érdemes volna ezzel is foglalkoznunk. Ezért és ezekért választottam e dolgozat tárgyául az időalakok és, ami ettől elválaszthatatlan, módjaink használatának kimutatását a háromszéki nyelvjárásban. Ennek tárgyalására a *) A magyar nyelvjárások, 138. 1. **) A m. ny.1 I. 221. A második kiadásban csak annyit mond, hogy az igeidők régi alakjait leghívebben megőrizték, 158. 1. — L. továbbá ugyanide vonatkozólag KOZMA FERENCZ czikkót a székely nyelvjárásról Osztrák-magyar monarchia XX. 268.
