Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - XI. 1

32 MELICH JÁNOS. emlékekben is előforduló sant (MIKL. Lex. p., Arch. XXIV. 267. és SAFAÍÜK, Über den Urspr. 31.), a ca- és dalm.-horvát helynevekben található 8.U-, Sut- (régibb ejtés: *sont, v. ö. JIKECEK, Die Eom. I. 36, 57, 58. és Christ. Elem. 18—32.), s ilyen végül a szlovén helynevek fent szava, pl. Sent Maver község (v. ö. Arch. XIV. 234, számtalan adat, v. ö. Kres I. 463, II. 644, lajbachi Letop. 1891 : 101, STKEKELJ, Sitzungsber. 377, 386, MIKL. Vergl. gr. I. 318. stb.). Mivel már most a horv. sut, *sont, szlov. sent csak helynevekben fordul elő, s így a horv.-szlov.-ben a szónak nincs közszói használata, a magyar szent-et vele összehozni nem lehet. Nem magyarázható azonban a mi szent szavunk az olaszból, a ráto-románból és a francziából sem. Marad az egyetlen helyes magyarázat,, a mely a szláv nyelvekből eredezteti szavunkat. Ezt a szláv eredetet bizonyította ASBÓTH is (NyK. XVIII. 361.). Valamennyi szláv nyelvben ugyanis a szent-et (v. ö. bolg., szerb, horv. svet, svetí, hazai és osztr. szlov. ivét, svéti, cs. t. svaty, t. svaty, szorb svaty, sviaty, or. svjatoj, iengy. swiety) egy svetí, alapalakra visszavezethető szóval jelölik. Az óbolgár emlékekben is, valahányszor a magyar emlékekkel párhuzamos helyek vannak, a szent-et svetT, (cKATk), svjet'h (ctdATk) szóval találjuk fordítva (itt-ott m. szent = óbolg. np'kncACKÉN'k, Psalt. Sin. XI. 2, XV. 10, XVII. 26, XXIX. 5.). Előáll már most a kérdés, melyik szláv nyelvből való a m. szent* Látszólag a m. szent-ben biztos hangtani kritérium az en ós a szláv sv helyett az sz szókezdet. A m. en: óbolg. A megfelelés azonban nem dönti el a szó eredetét. Hiszen éppen a szláv svent'b szóval összetett személynevek bizonyítják, hogy a IX. és X. században Pannoniában és Moraviában is (v. ö. e műi. 1, 6.) a szót nasalisos ejtéssel mondták. Bizonyíték erre Szvatopluk morva fejedelem neve, a mely görög és latin krónikások írásában 2(fEv5ó7rXo%os, Zuento (-polcus, -pulchus stb., v. ö. HFK.. EBBEN, Eegesta, PERTZ, MG. SS. I. index, JAG. Zur Entst. I. 6, 8, 12, 29, 35, 39.). A cseh-tót szerkesztésű Kijevi emlékekben is svjet'h: a szent neve. Az osztr. szlovénben is vannak nevek még a X. században, a hol svent a szó. így ZAHN, Urkundenbuch des H. Steiermark I. kötetében többször olvasunk Zuenti(-bolh, -yolh, -poleh, -bold) nevű előkelő úrról, a Freisingeni emlékekben azonban zueti a «szent». Szorosan a hangtani részbe tartozik, s ott is fogom elmondani, hogy a nasalisok melyik szláv nyelvből mikor tűntek el, s hol vannak meg ma