Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Melich János: A magyar szótárirodalom - I. 127

A MAGYAE SZOTÁRIRODALOM. 141 PÁL gróftól Naszódon a becses leletről. A főispán az emléket FINÁLY HENEiKnek, a ki egy jeles latin-magyar szótárt szerkesztett, tanulmányozás végett elküldte Kolozsvárra. A tanulmányt a szerző 1892. okt. 24-én bemutatta az Akadémiának, a mely az ((Értekezések a nyelv- és széptudomány köréből» czímű sorozatos gyűjteménye XVI. kötetében ezzel a czímmel adta ki: «A Beszterczei Szószedet. Latin-magyar nyelvemlék a XV. századból. Az eredeti kéziratból kiadta, értelmező jegyzetekkel kisérte és teljes szómutatókat készített hozzá FINÁLY HENRIK 1. tag. A nyelvemlék hasonmásával. Budapest, 1892.» A kiadásról meg kell jegyeznünk, hogy nem pontos, nem megbízható. Nagyon sok benne mind a latin, mind pedig a magyar szavakat illetőleg az olvasási hiba, a melyeket mindeddig senki sem állított össze teljesen. A szójegyzékről ugyan eddig is több tanulmány jelent meg (a szójegyzékre vonatkozó bibliographiát lásd ZOLNAI ((Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig» ez. műve 85. 1., továbbá NyK. XXV. 122, XXVIII. 538.), a hpl FINÁLY több olvasási hibáját kiigazították, de az összes hibák ez elszórt tanulmányokban sincsenek kijavítva. Kívánatos tehát egy ily, olvasási hibákat feltüntető lajstrom, mert a míg ilyen nem áll rendelkezésünkre, addig minden egyes szónál arra vagyunk utalva, hogy az eredetit is, illetve a FINÁLY-féle kiadáshoz csatolt facsimilét is minden egyes alkalommal megnézzük. A tárgyi magyarázatokban is sok a hiba FINÁLY kiadásában; hogy ezeket a hibákat is ellenőrizhessük, szükséges dolog, hogy FINÁLY magyarázatait egybevessük egyrészt a SZAMOTA által kiadott Schlágli Szcjegyzékkel, másrészt TAGÁNYI KÁROLYnak «A Beszterczei Szószedet kultúrtörténeti jelentősége*) czímű igen nagybecsű értekezésével (Századok XXVII). Tartalom. 10 vastag bordás negyedrétű papirlevelből áll a nyelvemlék, a melyből a szójegyzék 16 lapon foglal helyet, de úgy, hogy a 16. lapon csupán egy magyar szó (korsow) van. A többi latin szöveg. TAGÁNYI azt mondja e papirfajról, hogy ez nálunk Nagy Lajos idejében jött divatba s 1440 után végképen kiment a forgalomból. Ha már most az egyes papírlapokat, akár a facsimilén is megtekintjük, azt látjuk, hogy a papirost először megvonalozták, azután a sorokra írták a latin szavakat, míg a latin szavak fölé, tehát a sorok közé valamivel kisebb betűkkel beiktatták a megfelelő magyar szavakat. A betűk alakja egyöntetű a latin,