Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Melich János: A magyar szótárirodalom - I. 127

A MAGYAR SZOTARIRODALOM. 139' Mivel e szógyűjtemények tanulásra szánt könyvek voltak, vannak olyan szójegyzékek is, a melyekben egy-egy fogalomkörön belül a szavak versbe vannak szedve. Ilyen verses két nyelvű szógyűjteményünk nekünk nincs, hogy azonban az ilyen verses szójegyzékek hazánkban nem voltak ismeretlenek, arra fölemlíthetem bizonyságul a következő két körülményt: a) A pozsonyi káptalan könyvtárában van egy a XIV. század végéről való latin-cseh, fogalomkörök szerint csoportosított verses szójegyzék, a melyet 1892-ben MENŐIK FERDINÁND adott ki «Vocabularium latino-bohemicum Posoniense» czímmel; (3) MOLNÁR ALBERT szótárának 1611. évi kiadásában (a magy.-lat. rész végén) HONTERUS jÁNOstól van egy latin nyelvű «költemény*), a mely az összes latin főneveket versekbeszedve sorolja fel, czíme: «Poema de variarum rerum Nomenclaturis per classes distinctum.)> A fogalomkörök szerint való csoportosítást azonban csakis a főneveknél lehetett végrehajtani, a mellékneveket, igéket, határozókat ilyen csoportosításban nem igen lehetett fölsorolni. A külföldi hasonló szójegyzékek mármost arra tanítanak, hogy egy-egy teljes középkori kétnyelvű szógyűjteménynek három fő-része volt: a) Főnevek és melléknevek csoportja fogalomkörök, esetleg abócze-rendben; b) igék abécze-rendben; c) a többi beszédrészek abécze-rendben. Ilyen emlék pl. EEUCHLIN Vocabularius Breviloquus-a (1475 vagy 1476-ból), s ilyen a XV. századból való brassói latin-német glossarium (v. ö. Ein Kronstádter lat. deutsches Glossar ... mitgeteilt von fr. W. SERAPHIN, Archív des Vereines für siebenb. Landesk. XVI. 60—132). E legrégibb iskolai tankönyveink mármost psedagogiai szempontból becsesek, merie latin szavaknak fogalomkörök szerint való tanítását már a XIV—XV. sz.-ra is bizonyítják, másrészt a versekbe foglalt szavak emlékeztetnek az iskoláinkban egész a legújabb időkig tanított verses nemi szabályokra. Pedagógiai tanulságokon kívül azonban művelődéstörténeti tanulságokat is foglalnak magukban e szógyűjtemények. Sokszor ugyanis az is fontos, hogy mit nem sorolnak fel e művecskék. így pl. a Beszterczei Szójegyzék több fegyvernek a nevét közli. Ha mi a fegyvereknek itt található nevein «végig tekintünk, akkor ötlik szemünkbe a legfontosabb körülmény, mely a szójegyzék korát mindennél biztosabban tudja kijelölni. E szócsoportban ugyanis tűzi fegyvereknek leg-