Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Melich János: A magyar szótárirodalom - I. 127

A MAGYAR SZÓTÁRIE0DAL0M. 133 való viszonyát (v. ö. PBTZ GEDEON, Szótárírás és szótárirodalom, NyK. XXVIIL, ZOLNAI GYULA: AZ új Nagy Szótár feladatáról 29. 1.). Tudni akarják, melyik jelentés mikor lép fel, meddig tart, mikor csap át más jelentésbe, milyen körben járatos (irodalmi nyelv, társalgási nyelv, műnyelv, vidékiesség stb.) ma vagy volt járatos a múltban. A különféle jelentéseknek egymásból való fejlődése magyarázásánál szüksége van a szó első jelentésének megállapítása czéljából a szó eredetére. Az eredetnek minél biztosabb és helyesebb megállapításához azonban szüksége van arra, hogy összegyűjtse az összes alakváltozatokat a régi és az élő nyelvből Mívelődéstörténeti szavaknál ki akarja mutatni a szó első, legrégibb előfordulását, s a kihaltaknál lehetőleg pontosan az utolsót. A tudományos értelemben vett szótár ilyen szempontokból igyekszik feltárni valamely nyelv szavainak élete történetét. S mert így tárgyi tartalommal tölti meg az egyes szavakról való fejtegetéseket, ezt a csoportot tárgyi (reális) tartalommal bíró szótárak csoportjának fogjuk nevezni. Az a tárgyi szótár, a mely a fentvázolt szempontokat figyelembe véve tárgyalja valamely nyelv egyetemes szókincsét, az illető nyelv nagy szótára. Csakhogy egy-egy ily nagyszótár megvalósítása igen nagy, egy-egy ember erejét meghaladó feladat. Már az egyetemesség szempontjából is bizonyos engedményeket tesznek önmaguknak a szótárírók. Nagyon sok nagyszótár a tulajdonneveket (hely- és személynevek), s részben a keresztneveket nem dolgozza fel, hanem külön függelékben óhajtja őket bemutatni. Ez volt a terve a mi Nyelvtörténeti Szótárunk-nak (v. ö. Bevezetés XVIII: ((Keresztnevek és népnevek))), s ezt szándékozik tenni külön onomasticon alakjában a ((Thesaurus Linguse Latinseo is. A CzuczoR-FoGARASi-féle nagyszótár minden személy- és helynevet felvesz; az Oklevél-Szótár abból indul ki, hogy a mely személy- és helynév közszóból magyarázható, azt a szótárba fel kell venni. ZOLNAI e tárgyról így nyilatkozik «Az új Nagy Szótár feladatairól)) czímü dolgozatában (24. 1.): «Mi .... a tulajdonneveket mint ilyeneket általában kizárandóknak tartjuk az új szótárból ; azonban a világos fogalomszókból alkotottakat az illető szók alatt példaképen, esetleg regi adataikat szükség esetén nyelvtörténeti tanulság czéljából idézni óhajtjuk. Különösen az Árpád-kori helynevekkel kell ezt tennünk, a melyek egyúttal a bennük megőrzött fogalomszóknak legrégibb adataiul szolgálhatnak.