Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Szinnyei József: Alaktani adalékok. III. Az Árpád-kori szóvégi u betűk mivolta 1

8 SZINNYEI JÓZSEF. azok is mássalhangzós-végűek volnának. Ez egészen kétségtelen dolog. Tehát a szóbanforgó u betűk nem lehettek teljeshangú magánhangzók jelei, hanem a tökéletlenedés valamelyik fokán álló magánhangzókat kellett jelölniük. Természetes és tudvalevő dolog ugyanis, hogy a szóvégi magánhangzók elveszése nem máról-holnapra történik, hanem fokozatos tökéletlenedés útján megy végbe. Erre világos példákat találunk egyebek közt a finn nyelvben, a melynek délnyugati nyelvjárásai*) a mi u betűink rejtvényének megfejtéséhez igen becses adatokat szolgáltatnak. Ezen nyelvjárásokban ugyanis a véghangzó elveszett a kéttagú szavak végéről, ha az első szótag hosszú volt, a többtagúak végéről pedig általában. Ilyen eredeti rövid véghangzó nélküli alakok már a XIV. század második felében előfordulnak, tehát a hangfejlődés meglehetős régi; mindazonáltal a szavak végén, ha magukban mondják ki őket vagy szünetet tartanak utánuk, még most is gyakran hallani mormolt (gemurmelt) és zöngétlen magánhangzókat. A mormoló hangról és a mormolt magánhangzókról ezeket olvassuk SIEVEES «Grundzüge der Phonetik»-jában: «Eine Art Mittelstellung zwischen der Vollstimme und dem Flüstern nimmt die Murmelstimme (Halbstimme) ein, derén man sich beim Murmeln, d. h. halblauten Sprechen bedient und die auch in verschiedenen Variationen beim Stöhnen erzeugt wird.» (80. §.) «Von der Vollstimme unterscheidet sich die Murmelstimme insbesondere dadurch, dass die Stimmbánder infolge zu weiter Stellung und zu geringen Exspirationsdrucks nur echwach und unvollkommen ansprecben, dem Stimmton alsó Flüster- und Hauchgeráusche beigemischt werden, welche die beim Murmeln entweichende Nebenluft hervorbringt. Sie kann vermuthlich durch beliebig schlaffe Articulation des Kehlkopfs erzeugt werden, vielleicht aber ist für sie typisch die zuerst von CZEEMAK . . . beobachtete Bildungsweise, dass die Knorpelglottis geöffnet bleibt . . .» (81. §.) «Zu allén vollstimmigen Vocalen können, wie stimmlose, so auch *) V. ö. H. OJANSUU: Suomen lounaismurteiden áánneliistoria ( = A délnyugati finn nyelvjárások hangtörténete). Helsingissá, I. 1901; II. 1903. — L. 1: 155—198.