Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)
Ismertetések és bírálatok - Gombocz Zoltán: Szilasi Móricz. Adalékok a finn-ugor palatalis mássalhangzók történetéhez. 458
ISMERTETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK. 463 képzővel s e képzők különféle kombináczióival a madárvilág számos képviselőjét levezeti, névszerint (csak a jelentést írom ide): hark ály, daru, gém, ölyv, s ólyom, haris, fürj, varjú, keselyű, sas, csóka, fajd, fáczán Ha ezt VOLTAIRE olvasta volna, bizonyára megtoldta volna híres mondását egy záradékkal: et les sens rien du tout, du tout! Hiszen jól tudom én is, hogy különösen nomád népeknél gyakran megtörténhetik, hogy új állatra régi, ismert állat nevét ruházzák rá, pl. osztj. vili rénszarvas <--> zürj. völ ló | votj. val ló | cser. wülö kancza stb., de az állandóság mégis sokkal nagyobb, mintsem első pillanatra gondolnók, s gyakran szinte meglepő, hogy óriási területen élő egyeredetű szavak nemcsak ugyanazt az állatnemet, hanem ugyanazt a fajt, sőt alfajt jelentik. «II. Ősi (mediopalat.) k > finnugor és csuvas mélyhangú k». 18. Kacs, kacsó. A m. kacs szót MUNKÁCSI (Ethn. 4 : 272.) vog. kwons, kwáns, f. kynsi s rokonaival vetette össze. Hasonlítását nem fogadhatjuk el a következő okokból: 1. a finn kynsi s társai tanúsága szerint magashangú finnugor alapalakot kell fölvennünk. 2. eredeti n-\-c megfelelője a magyarban az összes biztos esetekben gy (? ngy) v. ö. húgy, hugy, agyar stb. A törvényes magyar alak tehát nem kacs, hanem ks gy lenne. Sz. idevonja még a következő csuvas szavakat: csuv. kécék farügy, 2. kécék kéz (ASM. 267.). Kétségtelen, hogy a «farügy» jelentésű csuv. kécék (an. kécké | virj. kéjégd) nem tartozhatik ide, mert magashangú s megfelelői kirg. kasuk die Blattknospe, die Baumknospe; tob. kücük die Blattknospe. A másik «kécék» szónak pedig «kéz» jelentése kétes; As-MARiNnál a következő kifejezést olvassuk: kéjek túrt- «MaHHTL n a Ju>n,eMT.» s ugyancsak MuNKÁosmál is: kéj ék túrd- «ujjal inteni*). ASMARIN szerint a túrt- szó jelentése «THHyTb» (? s= köztör. tart- húzni, vonni) a kéjek szót pedig összeveti mordE. ked'(l), m. kéz (!) s kacsó szavakkal. 18. Karatyol. SZILASI szerint csuv. kérte- zajong, lármáz (Z.) csuv. kurm. körl'o- (?) «lármáz» megfelelői: kir. tel. leb. karkildakráchzen, sag. kirkila- gackern, kún korla- schnarchen stb. stb. Hibás összeállítás! Csuv. anatri kürla- j virj. íürld- «zümmögni» nyilván magashangúak s megfelelőik: tob. kürla- rieseln, murmeln, kürlds- lármen, kürldük der Bach; kürláücán der zu brummen liebt; ein mürrischer Mensch | koib. kürla- fauchen || *y mong. kegür bruit, rumeur (K.). 19. Kólái, kullog. Megfelelői SZILASI szerint vogB. kwali stb. Helytelenül! Vog. kwali stb. kétségkívül magashangú. Hisz a tavdai vogulban káli van, már pedig közismert dolog, hogy a tavdai nyelvjárás igen gyakran megőrizte az eredeti magashangúságot, pl. vogÉ. dmp | D. dinp, oqmp | T. amp \\ <^ m. eb. vogE, lam \ D. Iqm, loqm \ T. lam \\ «-o m. lé (lev-).
