Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Ismertetések és bírálatok - Gombocz Zoltán: Szilasi Móricz. Adalékok a finn-ugor palatalis mássalhangzók történetéhez. 458

ISMERTETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK. 459 finnugor, vagy török, vagy finnugor-török ?) k megfelelője a csuvasban is részint k, és a magyarban stb. is mélyhangú k,« . . . . Ellenben ugyancsak eredeti k = csuvasban és megegyezőleg a magyarban stb. y, h . . .» (4. 1.). Sz. emez állításának utóbbi része (*k- > csuv. %-) természetesen igaz, a nélkül persze, hogy belőle a magyarra bárminő következtetéseket vonhatnánk. De vájjon igaz-e az állítás első része, hogy eredeti *k- a csuvasban lehet k- is'? Az alább mutatóba közölt pár adat, azt hiszem, egészen más színben tünteti föl a dolgot. csuv. kala- roBopHTt, CKa3aTb (Z.) | kálébér beszélni fogunk stb. ~ mong. kelé- parler: kelé langue (K.). csuv. kábán asztag «» bar. kábán id. I kaz. tob. kibán id. csuv. kanas ^oropoBL, ycjiOBie ~ kápa- um Eath fragen, sich berathen; köztör. kapás, káyiis, kinás tanács (E.). csuv. kándér KOHonejit ~ köztör. kándár, kendár, kdndir id. csuv. kaldá gyík *J kaz. káltá. csuv. an. kggor \ virj. kokkor mell «NJ köztör. kökrök, kökrák, kükrak id. csuv. kol- nevetni ~ köztör. kül- id. csuv. kon .neHL, JKH3HI> «•»» köztör. kün id. csuv. kubuk irfeHa ~ köztör. kübiik, köbük, köpiik Schaum stb. (E.) De nem folytatom tovább a példák fölsorolását; hiszen az eredmény, a melyre jutnánk, úgyis rég ismert: a ka-, ko-, Ait-val kezdődő csuvas szavak magashangú köztör. (ill. mongol) szavaknak felelnek meg. Kétségtelen tehát, hogy ezekben az esetekben a csuvas szókezdő k- (vagy A;-?) nem eredeti k-hó\, hanem k- vagy khangból fejlődött. Kizárandók másodszor a jövevényszavak (legnagyobb részük ÍI kazáni tatárból került a csuvasba), pl. csuv. ká£ék kanál < kaz. kasik id. csuv. kalak lapoczkacsont < kaz. kalak. csuv. kickir- schreien < kaz. kickir- id. csuv. kápkén, kapkdn atexB3naa 3ana,n,Ha < kaz. kapkin, kapkan id. stb., stb. Ha e két csoport szavait kiküszöböljük, alig néhány mélyhangú fc-val kezdődő szó marad, nagyobbrészt olyan, a melynek eredete ismeretien, a melyre tehát építeni nem lehet. A csuvas nyelv hovatartozásáról nem nyilatkozik ugyan Sz. bővebben, de néhány kifejezéséből s az egész értekezés berendezéséből úgy látszik, mintha a csuvast összekötő kapocsnak tekintené a finnugorság s a törökség között; mindenesetre érdekes feltevés volna, de alig hiszem, hogy be lehessen bizonyítani. Különösnek találom, hogy SZILASI azokat a finnugor nyelveket, a melyekben a nem dentalis eredetű h, y ismeretlen, mint