Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Ismertetések és bírálatok - Gombocz Zoltán: Szilasi Móricz. Adalékok a finn-ugor palatalis mássalhangzók történetéhez. 458

Ismertetések és bírálatok. SZILASI MÓRICZ : Adalékok a finn-ugor palatális mássalhangzók történetéhez. Székfoglaló értekezés. 1904. Akadémia. «Az úgyn. ,ugor nyelvek' szorosabb egybetartozásáról s egyszersmind egyéb ,altáji' nyelvektől együtt való távolabb állásáról mindenkit az egyszerű elfogulatlan szemlélet győzhet meg, s nem is tudjuk, hogy azt valaki tagadta volna, a ki csak e szemlélethez az illető minden oldalú nyelvismeretekben magának a kellő módot is megszerezte» (MUSz. Bev.). Huszonhárom esztendő múlt el azóta, hogy BUDENZ az idézett mondatot leírta, s e hosszú idő alatt nem akadt — tudtommal — számbavehető finnugor nyelvész, a ki igazságában kételkedett volna. Hasonló értelemben nyilatkozott később MUNKÁCSI is; szerinte nem sok tudományos értéke van azon eljárásnak, «a mely túlterjeszkedve a finnugor nyelvek körén is, csupán az ,altáji' nyelvhasonlításból képes fényt szerezni valamely magyar nyelvi tény értelmezéséhez)) (NyK. 25 : 170.). SZILASI idézett értekezésében szakít e már hagyományossá vált fölfogással ; szerinte a magyar hangtan több vitás kérdésére biztos feleletet csak «akkor kaphatunk majd, ha kutatásainkat az egész uralaltáji nyelvcsalád körére kiterjesztjük, minthogy az a meggyőződésem, — mondja Sz. — hogy e nagy családba sorozott nyelvek, ha talán nem is mindannyian, de sokan közülök szoros rokonságban tartoznak össze egymással, például bizonyosan a finnugor és a török nyelvek» (4. 1.). Értekezese — agy látszik — ezen új módszer első kísérlete s már csak ezért sem hagyható figyelmen kívül; ez magyarázza, sőt követeli, hogy vele a szokottnál bővebben s részletesebben foglalkozzunk; hisz az eredmény bírálata egyszersmind a módszer bírálata is lesz. Néhány általános megjegyzés után az egyes szófejtések bírálatára térek át. A kétféle mélyhangú k- kérdésében Sz. szerint rendkívül érdekes és fontos a csuvas nyelv tanúsága, «a hol teljesen megegyező hangmegfeleléseket találunk a szókezdő k- és %- hangokat illetőleg, mint a magyarban, vogulban és osztjákban. így eredeti (=