Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)
Tanulmányok - Szabó Dezső: A vogul szóképzés - 417
A VOGUL SZÓKÉPZÉS. 455 suránmv-ké ha kissé sűrű is IV. 419. (*sura) — mán: mánnü kisebb I. 48. — mán plyá rnáúnüw kisebbik fia igen kicsiny IV. 324. — vér ifjú: vernu aw a legifjabb leány IV. 370. T. — il: ilnü távolabbra IV. 162. KL. — lasél: lásélnü lassabban IV. 318. •— vati : vdtinü közelebb II. 10.— tü: tünü továb III. 455. — tarínéi: tarmélnü fennebb III. 461. — ilá: ilánu távolabbra III. 349. KL. — pélpié: pélpisnuw gyorsabban IV. 30. Láttuk már, hogy a -£ képzőt is használja a vog. közép- és felsőfok képzésére, s e képzőn is láthatjuk, hogy a fok-képzők úgy keletkeznek, hogy egy bizonyos képzőt (nomen possessorist vagy mást is) nagyobb nyomatékkal használ a nyelv, s így ennek hol közép-, hol felsőfoki jelentése van. A fejlődés további folyamán később megtörténhetik, hogy az így használt képző csak az egyik fok jelölésére állandósul. A vogulban egyik képző sem érte el ezt a fokot. E fejlődés egyik fokának tekinthetjük azt is, mikor a -p v. -y denom. képző valaminek nagyobb mértékben való bírását jelenti (1. ott). Külömben v. ö. még: jiwnél tunééy fánál magasabb IV. 399. K. (v. ö. a hasonló votják szerkezetet) — ári maunéyét még szebbek IV. 383. K. 19. A tízes számok képzője. — Sokat tárgyalták, azért itt csak felemlítem. E képző : mén, -pén, pl. át öt: ütmén ötven II. 222. — ütpén id. II. 235. K. — yqt hat: %qtpén hatvan stb. 20. A nóvmási -n képző. — Mot más: mötén id. MŰNK. Vog. Nyelvj. 15. — man ma% minő AL. MŰNK. Vog. Ny. (v. ö. már) man minő (v. ö. mat) qmnün nekem K. stb. (v. ö. SZINNYEI : M. Nyelvhasonlítás2 98.). Képzőszerti jelek. 1. A többes- és kettős-szám képzői. A többes képző az összes nyelvjárásokban a -í. Hogy milyen szerepe van a mondatban, annak kimutatása nem ide tartozik. Nem szólok bővebben a kettős szám képzőjéről sem, melynek alapalakja: -y (-ár). A tavdaiban ma már nem él e képző, csak nyomai vannak (MŰNK. Vog. Nyelvj. 261.). A többi nyelvjárásokban megvan, mégpedig a következő alakokban: E.: -V és -á; KL. és AL.: -i és -á; K. : -aV és -i; P. -ei. Ide tartozik az -iné viszonyossági képző is, mely két vagy több személy együttes cselekvését v. együttlétét jelöli. Ha kettőnél többről van szó, rendesen a -t többesképző járul hozzája: man: jani' maniús néV, %ummi . . . almejesi'' az idősebb menyestül, mint férfi és nő . . . letelepedtek IV 173. — ár/kw : pásV ánkwiné . . . tár.'dia-fém a borjút s az anyját le fogom bocsátani I. 105. — pu :
