Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Szabó Dezső: A vogul szóképzés - 417

440 SZABÓ DEZSŐ. vág: kal-noys sairil naj nőstény nyuszt nyoma jegyes asszony IV. 51. FL. III. Nomen acti: sdti igéz : sátil igézet III. 16. — potil zsákmány balom III. 23. (alapszó?) — I. még: josti jutalmaz: jostél jutalom — *pörénti farag (pori vájó fejszével váj), pöréntul forgács, — *pokU hasít (v. ö. pokli hasadozik), poktul hasadék (1. SZENNYEI Magy. Nyelvhasonlítás2 83.). IV. Eszköznév: saii igéz: sátél idéző ige II. 379. K. — pánti fed : pantil fedél (SZENNYEI M. Nyelvb.2 83.). Néha az -l előtt, mint már egy-két példában előfordult, é és i helyett u áll: *sawti hánt: sawtulán hántásaitok IV. 1 20. FL. — pöréntvlt forgácsok IV. 389. L. (lásd fennebb) — áli van: altuldnl bánásmódjuk IV. 58. FL. — altul birtok III. 192. — I. 184. -kusti kdstuld idéző igéje II. 402. — vari csinál: yujné rus yum vártaién yumrié alvó orosz ember csinálta emberke IV. 49. FL. BUDENZ ezt a képzőt, valamint a következő -t képzőt is a finnugor deverbalis -d megfelelői közt hozza fel. Az osztjákból is több -l-es alakot idéz (de SZENNYEI ezek közül csak egyet vesz át). Végül ezzel egy képzőnek tartja a magyar lepel, fedél, kandi szók l-jét. Ez természetesen ellenkezik az -l képzőnek azzal a leszármazt.atásával, a melyet én adtam. De kérdés, hogy a finnugor rínék -Mé és -í-vé való kettős fejlődése a vogulban lehetséges-e? Kérdés továbbá, hogy az osztj. -I nem a -í-nek változata-e, s így csak a vogul -t képzőnek (1. a köv. pontot) felel meg. A magyar lepel-ié\e példák már inkább felötlők s azt sejtetik, hogy talán a vog. -i-fele képzésekben kétféle képzővel van dolgunk: egy ősrégi -/ képzővel, mely egy-két példában fennmaradt (lepel, pantil), s azzal az újabbkori -Mel, melynek fejlődési képét fennebb adtam, s mely a felhozott példák nagy részében található. lO.-t(-étyit). — I. Igéből képez különféle értékű főneveket: nqmi gondolkozik: namét gondolat I. 145. — nqmt id. I. 5. — qlti hozzácsatol: öltmét gyarapodás II. 379. K.— sanlát szendergés III. 152. (alapszó?) —vant sereg IV. 23. FL. -- lo-voant lófalka IV. 375. K. — (v. ö. voqnés vezető; vdnépti vezet; magyar: von) — q,wi folyik: qwét-nol a folyó foka II. 320. — táut folyó IV. 351. AT. — tüji havaz : tüjt a hó Sz. 145. —part deszka (v. ö. MUSz.) — müji nevet: jani' müyiiél nagy nevetéssel III. 501. — Talán ide tartoznak : toqt tűz IV. 421. KL. — tdut id. IV. 355. AT. (v. ö. taj- eszik és ég, Piut É. III. 480. KL. taut II. 229. K. — tat Sz. 136. AL. — lomét lány IV. 397. K. II. Az igenév jelző, a jelzett szó legtöbbször alanya az igenév cselekvésének: sol'i dér esik: yulay-nol sol'it-^ol holló orrát deresitő reggel III. 94. — *müii elmegy (v. ö. muli múlik : mülnaV multáig Sz. 70. E.) soq,t soqr mülét khgm hét vidéket körüljáró férfi III.