Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Szabó Dezső: A vogul szóképzés - 417

434 SZABÓ DEZSŐ. teke van : paltili tűzbe vet, taj- eszik : au yumitd ker vámé kwolté kürné paltilimé, najté tájimé, kér-kátéi pa vojwés az egyik férfi egy kovácsműhelyben a kohóba vetve, a tűzben megemésztve, vas fogó­val felemeltetett II. 298. —pajti főz; say pajtimé ul vom pokmati a hurka főzetvén fel ne pukkadjon IV. 421. — nujyéláli nyúz : sat átér mat-kem ti nu.jjélálimé akw' átér qs éldl ojiláli a hét fejedelem hős a mennyire meg van nyúzva egy mégis tovább menekül II. 192. •— Gyakori ez az alak a tavdaiban oly cselekvés jelölésére. mely a múltban történt, de eredménye a jelenben is megvan. Az igenév mellett az áli ige van : tumlanti lop : calkhdn qs tumlántim ál a répa megint el van lopva IV. 344. T. — keié köt: ketkítim álét megvannak kötve IV. 401. T. — póni tesz: pgnim ql be van téve IV. 361. AT. — khqnsi jegyez: l'qpdi khqt khqnsim ql az osz­lopon írás van feljegyezve IV. 351. AT. — Vagy az qnéi ige pass. alakja mellett: pénti cserél: il-péntim áncium el vagyok adva IV. 363. AT. — nqrti terít: khalté'rém nqrtím duciit híd van vetve IV. 352. AT. — máj- ad : májím ánciu oda van adva IV. 362. AT. P) Az idetartozó esetek második csoportjánál a képző intran­sitiv igékhez járul. Ebben a pontban az -im képző alkalmazása találkozik az -ém. képzőével: t'okh jálléloqlém nvkh ittnietn így jár kálván felnézek III. 351. de: yqsá ünliiné jotél láwés sokáig ülve később ezt mondta I. 107. FL. Hogy az -ém képző természetével ez az alkalmazás meg­egyez, az világos: az igenév cselekvő, az -ém képző is cselekvő. De az -im képző pass. természetével éppen ellenkező szerepet lát­szik vinni. Itt azonban valószínűleg még sem a két alak összezava­rásával van dolgunk. A jelentés fejlődés a következő lehetett: jemii lesz : yulay semélV jemtimé ué ti joytés a holló feketére válva egy­szerre csak megjött I. 3. — varkiti változik: loutú várkítim lúddá változva IV. 368. AT. — páti esik : voygél pont tojt pátím ql a fa­tuskón hó van lehullva IV. 402. T. Ezekben és számos más hasonló példában az igenévben ki­fejezett állapotnak a hozzátartozó névszó tényleg pass. alanya: Xula% éppen olyan pass. alanya a jemtimé igenévnek, mint a say pajtimé pokmati mondatban a say pass. alanya a pajtimé igenév­nek. Már most ezeknek a szenvedő jellegű intrans. igéknek az ana­lógiájára az -im képző akkor is hozzájárulhatott az intrans. igék­hez, midőn a hozzátartozó szó cselekvő alanya volt az igenév cse­lekvésének: Hunéi sír, sisyi sivít: Hunsimé, sis-ftmé ta qjrele'it sírva, visítva szétfutnak III. 67. — sqyri hadonáz: sqyrimé kwon por­•féilánti hadonázva kiugrik IV. 149. FL.— ér fi énekel: érrimé jinsayti énekelve szabdal IV. 321. — - vönti leül: jdl-vöntím vojldtql leülvén gondolja IV. 361. AT. Sokszor a személyi vonatkozást személyraggal fejezi ki: yuji fekszik: toy yujimém yöntWim a mint így fekszem, hallom III. 97.

Next

/
Oldalképek
Tartalom