Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Szabó Dezső: A vogul szóképzés - 417

A VOGUL SZÓKÉPZÉS. 431 tél állott be II. 189. — joytiláli közeledik: am nüpélém joytildlmét felém jöttek II. 190. — %dnti talál: sirejim ti yqntmém kardom megtaláltam II. 164. —yül'émli elmarad: yüléml'em elmaradt IV. 5. —- puyémti megragad : nalá puyémtamá nyilát megragadta II. 93. ÉL. — üntti állít: kivol ünttemV ketten házat építettek I. 67. — isiláli leszáll: isildlém leszállott II. 244. P. — vortkáti támaszkodik : vüs jiwét Jat- Törém jalé vortkátém a város gerendái az alsó éghez alól támaszkodtak II. 223. K. (az alany többes, az állítmány egyes!). II. Az -m képzőnek az előbbiekkel ellentétes alkalmazása az, midőn a vele képzett igenévnek szenvedő szerepe van. Nagy külömbség van azonban itt is az -ém és az -im alkalmazása közt. Míg az -ém képző mellett a cselekvő alany is nominativusban áll. pl.: tcltali teremt: taw téltálém ur-löptatá az ő teremtette hegyi levele III. 271, addig az -im képző mellett, mint látni fogjuk, a cselekvő alany, mint a pass. ige mellett, -né, -n raggal áll (pl. taivné téltalim ur-L). Hogy a cselekvő igenév szenvedő jelentést vesz fel, arra talán minden nyelvben van analógia. De az átmenet nagyon is egyszerű. Láttuk, hogy számos példában az -m képző azt fejezte ki, hogy a jelzett szóban kifejezett dolog az igenév cselekvése által létrehozott állapotban van (tíisém pum száradt fű, pölém jdyk fagyott jég). E példák analógiájára könnyen előállhat -tak olyan kifejezések, mint: anytém la'ilép mézgás lábú (tkp. mézgázott) III. 572, bár alapigéje ayyti nem «mézgásodik», hanem «mézgásít».— Példák pass. jelentésre: saurépoali vagdal: tákw saurepoqlém jamés kwcil maga ácsolta jó ház III. 355. KL. — alti hozzátesz, csatol: kit jiw altém pora két fából összetett tutaj II. 207. FL. — vari készít: vqrém jéri szerzett éneke IV. 104. P. — kiti küld: hitem áncuy; száműzött öreg IV. 360. AT. a) Itt most ugyanazon jelentésváltozási csoportokat fogjuk találni, mint cselekvő alkalmazásában. Ebben az esetben is kifejezheti a jelző igenév a jelzett dolognak, mint szenvedő alanynak valami állandó, a jelenben is tartó állapotát: ati gyűjt: atém pil gyűjthető bogyó III. 49. — vati szed: vdtém pil szedhető bogyó III. 41. — II. 6. (3) Itt említem meg azokat az eseteket, midőn egy egésznek a részére v. tartalmára vonatkozó igenév az egészet jelentő szó mellé járul jelzőnek, s maga a részt jelentő szó személyragozva elül kerül : jákti vág : puynitd jáktém yum köldöke vágott férfi I. 163. — asti elkészít: pora astém yum tutaja elkészült ember I. 163. — Bár ezek a kifejezések gyakoribbak az intrans. igéknél: *silli feldagad: sorya sillém ari hasa feldagadt leány IV. 297. — tquli megtelik: kwonsa tqulém nürém-vj körme megtellett hatalmas állat III. 266. — yoli fogy: puma yölém yard édres füve fogyott széles tenger II. 407. — pq,d (SziLASinál pasi befejez, de v. ö. pqnsá megszűnnek