Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Szabó Dezső: A vogul szóképzés - 417

432 SZABÓ DEZSŐ. IV. 252. K. pqnséseV IV. 353. K.) megszűnik: ti sapka yqsém yqsd tüw ezen hősége-csillapodott hosszú nyár II. 395. EL. -() Az -m képző szenvedő értékkel szintén lehet határozó : áli öl: jqlé-além khwoltém soát khom, leölve hagyott hét férfi II. 234. K. — torti zár: üs-out tortám ölat a város kapui zárva vannak IV. 346. T. — jú ütté'm qlét be vannak zárva IV. 346. T. ö) Az -m-képzős igenév szenvedő állítmány: votintayti felcsatol: kit joiá votintaytémV két hótalpam fel van csatolva II. 113. — Itt nagy ritkán előfordul az az eset, hogy az igenév cselekvő alanya -né raggal van ellátva: yqji érint: maná tqlin nqul tqiné yqjéman, marta mosin lu mosné yqjémdn? minő kóros hús kórjától érintettetek, minő sorvadó csont sorvadásától érintettetek? 11.416. Ez a pár eset bizonyára az -im képző hasonló szerkezetének analógiájára alakult. s) Talán a szenvedő használat adja meg azoknak az eseteknek a magyarázatát, midőn az igenév egy helyet jelentő szó jelzője s azt fejezi ki, hogy az igenóv cselekvése a jelzett helyen történik. A következő mondatokban még egyszerű szenvedő szerkezetnek foghatjuk fel a jelző és a jelzett szó közti viszonyt: jömi jár : jalwéljömém khürém pat ás ördög járta három nyom-lyuk IV. 396. K. — meni megy: ménéin motét dkwéps pari at jiw ment útján egy hamar vissza nem tér I. 166. K. — Már most a hogy mondhatták: ménem metét a helyen, a hol járt, mondták a következő kifejezéseket is: tey eszik: tém matat soryd sillawés a helyen, a hol evett, gyomra feldagadt IV. 297. — khqnti talál: ail lü khantém pqilém a falu, hol az első lovat találtam IV. 127. KL. — latkati süllyed : siikém-pdlém latkatém asné hova félczipőm süllyedt, abba a lyukba III. 74. — joyti jut: jit-joytém mötént a hol egymást utóiértek II. 223. K. — öli van: am-mdnt ölem ur-nala a hegyfok, melynél az imént volt IV. 161. KL. Ezekben a példákban semmikép sem tudom főnévnek nézni az igenevet és bizonyára nem birtokos jelzői viszony van a jelző igenév s a jelzett szó közt. Az időt jelentő szóknál hasonló szerkezetet találunk, s ez valószínűleg az előbbi esetek analógiájára jött létre. Ez annál könnyebb volt, mivel a vog. helyet jelentő szók nagy része időt is jelent. Példák : yajti fut: taw tü yajtém qrémté a mint ő odafutott II. 20. — Hdjdti elalél; tájátém khoqpetté abban a pillanatban, midőn elalélt IV. 161. KL. — lapi emelkedik: lapsém ért mikor felkerekedett II. 393. FL. Ide sorolom mindazon eseteket, midőn az igenév valamely időt v. helyet jelentő szócskával (yalt, jui-pált stb.) az igenév cselekvésének egy más cselekvéshez való viszonyát határozza meg. III. A következőkben az igenév főnévi alkalmazásait fogjuk látni. Itt kétféle esetet kell megkülömböztetnünk : 1. Az igenóv esetlegesen valamelyik alakjában főnévi szerepet tölt be a mondat-